De miért kell tanulni? - koronanaplók #4

- Ne mááááá!- mondja a másodikos lányom, miután bejelentem, ma úgy fogunk működni, mintha iskolában lenne. Órák szerint vesszük a tananyagot, lesz szünet, és most én leszek a tanító néni.

Sokkol a reakciója a játéknak beállított házi iskolásdira. Csalódott vagyok, hogy előre leszólja. Pedig diplomám szerint én is tanító néni vagyok, márcsak megbirkózom a lányom oktatásával! Próbálom elhitetni vele, hogy amolyan Jean-Jacques Rousseau veszett el bennem, de Csenge esélyt se ad a bizonyításra!

- Hiányzik Zsófi néni!- mondja csalódottan, és leengedett vállal kimegy a szobából.

Hát ilyen a karantén!

 Szerdától, vagyis mivel ma kedd van( igazából sokáig tartott most kiboncolni milyen reggelre ébredtünk) már lassan egy hete közös kényszerszünetet tartunk. A házimunkával jól érkezem, hat nap alatt egy dupla ablakot is megmostam már, gondoltam is, hogy most alapítok egy takarítóvállalatot, tuti csődbe mennék. Mert az otthonlét egyik nagy öröme, hogy most aztán nem lehet kifogás az időhiány, így húsvétkor valóban csilli-villi lakásban fogadhatjuk a locsolókat. Vagy nem...mert a kezdeti nagy lelkesedést felváltotta valami tompaság, és a kreativitás utáni vágy. Ezért inkább írok, és nem takarítok. Eddig épp ellenkezőjét éreztem: fizikai aktivitásra vágytam, a szellemi helyett.

A gyerekek otthon. Én is otthon és a mai naptól az autógyártásban dolgozó kedves is otthon. Ott, hol a hon, van a nővérem és a sógorom is a két gyermekével, a vállalkozó barátnőm, a Pesten tanuló öcsém, a kisfiam apukája és még sorolhatnám...Szóval kis falunkban zajlik az élet, igaz, inkább a négy fal között. 

Nem gondolom, hogy házi őrizetben vagyunk, és ezt nem magamtól találtam ki. Szakorvosok és virológusok is tanácsolják, hogy menjünk ki a természetbe, persze akkor ne, ha igazoltan már fertőzöttek vagyunk. (De nem gondolom, hogy betegen az ember igazán ki szeretne mászni az ágyából, mert sétálni csak egészségesen van ereje az embernek.) Épp ezért járunk ki a szabadba, hogy azok is maradjunk, napi fél óra kell! Tegnap a falu határában bandokoltunk, tegnapelőtt medvehagymát szedtünk egy nagy parkban. 

Visszatérve a lányomhoz és az iskolásdihoz. Míg iskolában tanítottam, annak pedig már jó néhány éve, sosem gondoltam volna, hogy iskolán kívül milyen nehéz rászedni a gyereket és ráadásul motiválni az otthoni tanulásra. Csenge lányom különböző, érdekfeszítő, izgalmas és fárasztó kifogásokat felsorolva keres kibúvót.

- Apa azt mondta, hogy nektek nem kellett régen ennyit tanulni. Nektek milyen jó volt, csak nekem ilyen nehéz!- sírja el magát. 

Önsajnálatból egyes. Legalább abból! Hiába mondom, cáfolom, hogy dehogynem, mindenki megszenvedi ezeket a fokozatokat, nekünk is kellett, erre is van mindig logikus válasza:

- De biztos, hogy igaz, mert apa azt is mondta, hogy nem volt ilyen nehéz az iskolatáskátok és akkor kevesebbet is tanultatok, hiszen nem volt ennyi könyvetek!

Most erre mit mondjak? Igen Csenge, csak neked nehéz a sorsod, tudod mit, feküdj le a tévé elé és pihend ki ezt a megeröltető matekleckét??? Nyilván...

Kényszer hatására, és amolyan olaszos jelbeszéddel, hadonászó kézmozdulataimnak hála nekilát a munkának, keményen számol, egy percig, aztán zokog, hogy miéééért kell neki szünetben tanulni....miért kell ezt csinálnom....ő fáradt....ő ezt nem tudja....ő ezt akkor sem fogja megcsinálni. Mondom a tanító néninek le kell fotóznom és elküldenem, hogy lássa, valóban átvesszük a leckéket, kérlek láss neki, aztán játszhatsz, meg ehetünk édességet, de csak akkor, ha....! Sok a ha...

Így megy ez egész délelőtt. Reggeltől. A házi feladatok normál tempóban, fegyelmezett módon maximum másfél óráig tartottak volna. Most vagyunk az elején. 

Sóhajtok, nagyokat, és közben nekem is hiányzik Zsófi néni, de nagyon...!

Hrbácsek-Noszek Magdaléna felhívását elfogadva néhány felvidéki írva gondolkodó, gondolkodva író nő gondolatait olvashatjátok mostantól  sorozatként a mertnoneklennijo.com oldalán. Szeretnénk egyfajta rendhagyó naplóként megosztani veletek azokat a gondolatokat, félelmeket, kérdéseket, s talán válaszokat is, melyek eddig főként bennünk dolgoztak és úgy gondoljuk róluk, másokat is érdekelhetnek ebben a most kialakult zavaros és hangos világhelyzetben. 

A sorozat első három írását itt olvashatjátok:

http://mertnoneklennijo.com/index.php/no/413-hullamvasut-koronanaplok-3

http://mertnoneklennijo.com/index.php/no/412-viruska

http://mertnoneklennijo.com/index.php/anya/411-ugye-milyen-jo-nekem