Könyvmoly – ezeket a könyveket olvastam februárban
Sokan tartják úgy, hogy a januári hónapot a legnehezebb túlélni, hiszen lecsengenek az ünnepek, szürke- fehérré válik a világ, messze még a tél vége és mindezek mellé még piszkosul hideg is van.
Én ebben az évben mégis a februárral küzdöttem meg, na és persze a saját életem árnyékaival.
Nagyon mélyről kellett visszajönnöm és azt már megtanultam magamról az elmúlt években, hogy ilyenkor tudatosan kell a szépet keresnem, halmoznom, beborítanom magamat vele. Persze ezek sem segítenek a legsötétebb pillanatokban, de ha már elkezdem vágyni a szépet, akkor hallgatok a saját belső hangomra és keresem a kapaszkodókat.
Hogy mik is ezek? Egy szép zene, illat, rengeteg gyertya, na és persze könyvek. Nem merek ilyenkor nehéz olvasmányokba kezdeni, inkább olyanokra vágyom, amelyek egy –egy pillanatra fényt, világosságot mutatnak, megsímogatják a lelkemet. A februári könyvválasztásaim is ilyenek voltak, fogadjátok őket szeretettel!
Jakob Martin Strid: Mimbo Jimbo és a hosszú tél
Kétgyerekes anyaként az lenne a normálisnak mondható, ha olyan mesekönyveket ajánlanék, amelyeket a gyermekeimnek szántam, ezt a könyvet én mégis magamnak vásároltam és választottam ( azt a részét a gondolatnak, miszerint én cseppet sem vagyok normális, elharapom).
Talán az Instagramon láttam először Mimbo Jimbot, ezt a riadt szemű kék elefántot, aki a hosszú tél rejtélyének nyomába eredt és egy sor kalandot átélve elhozta az erdő lakóinak a várva várt tavaszt.
A könyv magával ragadó képi világot mutat be, a rajzok mindegyike csodálatos színekkel teli. Imádtam lapozgatni, ábrándozni az illusztrációkat bámulva. Maga a mese is kedves, egyaránt érdekes volt a tíz és az ötéves lányom számára is. A könyvben a kedvenc képem az utolsó két oldalon található jelenetábrázolás, ahol mindegyik szereplő együtt piknikezik a tavaszi réten és elhangzik ez a mondat: „ Arra gondoltam – mondta a tapír -, hogy talán egy kicsit közelebb költöztethetnénk a házakat, hogy könnyebben segíthessünk egymáson, ha újra történne valami... „
Hát igen, néha nekünk is ezt kellene tennünk, hogy jobban tudjunk vigyázni egymásra, ugye emberek???
Nemrégiben elkezdtem kialakítani egy saját mesekönyvgyűjteményt, ezek az én igazi kincseim, amelyeket bármikor szívesen előveszek, ha egy szebb világra vágyom. A mese kortalan műfaj, olvassatok ti is sokat a saját és a szeretteitek örömére egyaránt!
A könyv magyar nyelven a Kolibri gondozásában jelent meg.
Steiner Kristóf: Kristóf lakomái / Vegán kalandozás a világ körül
Steiner Kristófot talán senkinek sem kell bemutatni. Én akkor „lassítottam le mellette“, amikor a vegánság útjára lépett és tapasztalatait elkezdte megosztani a világgal.
Már jó ideje keresem azokat a növényi alapú recepteket, amelyekkel predátorként is színesebbé és változatosabbá tudom tenni az étkezéseimet. A Kristóf lakomái című könyvet is ezzel a céllal vettem meg és hatalmas meglepetésemre sokkal többet kaptam egy színes receptgyűjteménynél.
A szerző saját élményeivel, érzéseivel, gondolataival színesíti a sok kiváló receptet és általuk tényleg egy igazi kaland részesei lehetünk. A könyben rengeteg hangulatos képet találhatunk, már csak miattunk is szeretem néha fellapozni, mert ezek is az én kis kapaszkodóim, amikor még nem látom, de mégis vágyok egy színesebb és szebb világra... amely ráadásul még finomabb is.
Az élet szép, az élet ünnep, légy saját magad legbecsesebb vendége és leggálánsabb vendéglátója – ezeket a gondolatokat váltotta ki belőlem ez a könyv.
A Kristóf lakomái a Kulcslyuk kiadó gondozásában jelent meg.
Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés
A harminc év napsütés Grecsó Krisztián 2017-ben megjelent novellagyűjteménye, amely végigvezet minket a szerző életének fontos helyszínein és momentumain. Sok kis különálló történetből áll össze egy élet, egy út, egy ember. Biztosan tudjátok, milyen érzés, amikor olyan könyvet olvastok, amelyet nektek írtak, s vannak olyan pillanatok, amikor szinte beleszédültök a lelkek, érzések közti hasonlóságba, s nem értitek, hogy írhatta meg a ti gondolataitokat, legtitkosabb rezgéseiteket egy másik ember. Ezt a csodát éltem meg számtalanszor a könyv olvasása közben és az én írói kreativitásomra is nagyon pozitív hatással volt.
"Az egyik galamblány el akarja szeretni a másik galamblány párját, és a mindig hűséges galambfiú most valahogy megingott. A feleség kétségbeesetten óvná a házasságot, de a megszédült férj, nem is folytatom. A ragyogó fehér begyek kidüllesztve, de hiába, a fiókákra senki sem figyel, pedig a galambok nagyon gondos jószágok, de a szerelem és a féltékenység őket is tönkreteszi. Nekem meg az jut eszembe, miközben magamnak is habosítok egy gyönge fröccsöt, hogy húsz éve még milyen vehemensen ítélkeztem volna. Hogy akkor talán azt mondtam volna Sanyi tatának, hogy ki kell tekerni a csábító nyakát, de most csak csöndben figyelem a drámát, aminek sehogyan sem lehet jó vége, és amit mégsem lehet elkerülni, mert nem jó a galambnak egyedül, és ha neki nincs párja, hát elveszi a másét, nem lehet máshogyan csinálni, és persze nem lehet nem belehalni az egészbe."
Ennél szebbet én még sosem olvastam. ♥
A könyv a Magvető gondozásában jelent meg.
Remélem, hogy nem kell hozzám hasonló mélységekben járnotok ahhoz, hogy a most ajánlott három könyv számotokra is érdekes legyen. Kapaszkodók nem csak azoknak kellenek, akik elbotlottak, megfáradtak, hanem azoknak is, akik tovább és feljebb szeretnének menni a saját útjukon.
Olvassatok sokat, legyetek ti is könyvmolyok! Találkozunk egy hónap múlva. J
