TOP BOTTOM 1250x200

  • Tóth Erika

Tanít, nevel és oktat, de legfőképp példa!

pedagogusnapComenius születésének évfordulóján, március 28-án ünneplik Szlovákiában és Csehországban a tanárokat. Nem pirosbetűs ünnep, nem munkaszüneti nap, mégis ezen a napon ki így, ki úgy gondol a pedagógusokra.

Mivel magam is e hivatást gyakorlom, nehezen tudok elfogulatlanul hozzászólni. Amúgy meg nem is akarok, hadd lehessek elfogult legalább ezen a napon kollégaimmal kapcsolatban! Engedtessék meg nekem ez a szubjektív viszonyulás a tanári hivatáshoz, és igenis pedagógus személyének az elismerésére.

Mindnyájan voltunk iskolások, jutott számunkra jó tanárból is meg kevésbé jóból (na jó, kimondom rosszból) is. Mégis, ha visszagondolok, az utóbbikra nem sokat szoktam gondolni, viszont az a tanár, aki inspirált, felkapcsolt egy lámpát a fejemben, azokra a mai napig szívesen emlékszem vissza.

Volt egy nagyon aranyos angol tanárnőm a középiskolában, mindössze egy évig tanított. Nagyon szerettem az óráit, s nem feltétlenül azért, mert olyan sokat, jól és különlegesen tanított volna. Egyszerűen mert partnernek vett bennünket és az egész személyiségét adta át. Huszonvalahány év után egy dunaszerdahelyi étterem mosdójában összefutottam Hunčík tanárnővel és ráköszöntem. A legnagyobb megdöbbenésemre pár másodperc gondolkodás után megkérdezte: Erika, te vagy az? Szóval ilyen pedagógusokat lehetetlen elfelejteni.

Az alapiskolai matematika tanárnőmmel egy nagy bevásárlóközpontban futottam össze, szintén több évtized után. Ő is megismert, név szerint (pedig nem voltam a legjobb matekos, csak olyan átlagos). De Kálmán tanárnőt szerettem, mert igazságosnak tartottam, nem kivételezett senkivel.

Egy gyerek számára pedig ez nagyon fontos. A sort folytathatnám sok kiváló tanítóm volt, akiknek nagyon hálás vagyok. Szülőként is sok fantasztikus kollégával kerültem kapcsolatba, igazi nagybetűs Tanárral.

A másik oldallal nem foglalkozom, hiszen minden szakmában vannak olyanok is, akik nem a hivatástudattól vezéreltetve végzik munkájukat. De induljunk ki abból, hogy a tanító a tudása legjavával szeretne hozzátenni a gyermekek fejlődéséhez! Nem hiszek benne, hogy a gyerekek fejét tele kell tömni mindenfélével, hanem egyetértek Galilei mondásával:
"A gyermek feje nem edény, amit meg kell tölteni, hanem fáklya, amit lángra kell lobbantani."
Nagy öröm számomra, hogy egyre több ilyen pedagógust ismerhetek meg.
Végezetül a #milyenjóatanítóknaknyáriszünet... stb. helyett, gondoljuk csak át hány gyereknek pótmamája, pótpapája a nap nagy részében az a tanító, mennyi konfliktust old, mennyit segít, mit ad át...

P.S. Ez a nap számomra nagybetűs ünnep, hiszen ezen a napon született legidősebb gyermekem. Isten éltessen Dani!

fotó: ünnepek.net

Made with love by Mert nőnek lenni jó. All rights Reserved.