Húsvétra a hitről

Ezen az oldalon kevés szó esik Istenről és hitről. Talán, mert túl intim a téma, s mi akik ide publikálunk úgy érezzük a vallási nézeteink ránk tartoznak..

Talán erről írni az egyik legnehezebb feladat. Ma mégis hadd tegyek próbát!

 Sok évvel ezelőtt, amikor még házas voltam Istenben és az egyház tanításaiban kerestem a vigaszt. Ez akkor volt, amikor elvesztettem a magamba vetett hitemet. Bár én akkor még nem tudtam, de Isten meghallgatta az imáimat, csak épp nem abban a formában, ahogy azt én elképzeltem. 

A hitem sosem hagytam el, csak a válásom óta másképp élem meg! Így a formája változott!

Az én hitem szerint Isten a szeretet. A Szer, amely etet, táplál. Olyan mint egy jóságos édesanya, biztonságot, megnyugvást és békét jelent. Csak azt kéri cserébe, hogy ne tegyek olyat, amit nem szeretnék a saját bőrömön megtapasztalni. De tegyem azt, amit szeretnék, hogy mások visszaadjanak!  

Isten számomra a forrás. Jézus és az ő áldozata pedig a megváltás, a halál feletti félelmeimet osztja el. Hogy ez, ami ma a világunk, a mindenünk, a családunk, minden tulajdonunknak hitt tárgy és személy, csak átmenetileg a "miénk". Ezt meg kell előbb vagy utóbb élnünk, hiszen a halál és az elmúlás itt áll a küszöbön, és miután elérünk egy bizonyos kort akár a legkedvesebb szeretteinket kell a temetőbe kísérni.

Fájdalmas felismerni, hogy elveszíthetjük a földi életünk minden értelmét és mégis élni kell tovább! De ez is ennek a z életnek a része! Az elfogadás, amely néha olyan nagy zajt csinál a lelkünkben, hogy elhisszük sosem csitul a fájdalom, ami kíséri.

De egyszerűen mert van tovább út, élünk tovább, akkor is, ha még nem látjuk mi a dolgunk.

A hit ezekben a szenvedésekben is erő. A hétköznapokban pedig erősíti a megéléseket. Mert ha hálásak leszünk a kicsi csodákért, mert annak látjuk az apróságokat is, alapjában véve boldogabbak leszünk.

Hiszem: létezik egy magasabb tiszta erő, amely nálunk jobban szeret bennünket. Ahogy létezik az ellenerő is, amely a jóba vetett hitünket próbálja megtörni.

Hogy nincs minden felett hatalmunk, mert a szabad akaratunk által szabott út kiszámíthatatlan!

De van egy biztos, mégpedig, hogy a mulandó, változó és kiszámíthatatlan események sorozatában elveszhetünk, de létezik a biztos.

A véglegességben ott van Isten. 

Mindegy ki milyen néven szólítja, személy szerint én a Gondviselést szeretem, mégis a hitünk benne sok ezer kilométerre is összekött bennünket. Mert az emberi lélek jósága neki köszönhető, és minél jobbak tudunk lenni, annál inkább halljuk és érezzük a jelenlétét. Akár a természetben, akár a mi általunk alakított cseppnyi világban.

Húsvétkor Jézus megmutatta, hogy van élet a halálon túl, és nem csak Isten fiaként, hanem földi halandóként is vissza tudunk térni. Abban ma nem vagyok biztos, hogy eme fizikai test szolgál majd erre a célra, de nem vagyok semmi jó elrontója, hát legyen! De nem csodálatos vigasz ez? Hogy a földi élet csak egy kis szelete annak, ami ezután vár ránk? Hogy halálunk után velük lehetünk, hogy nem lesznek korlátaink és élvezhetjük elhunyt szeretteink társaságát?

Nem kell ebben hinni, másban sem. Semmi sem kötelező. A szabad akarat nagyszerű eszköz a kezünkben. De hinni kell a szeretetben, remélni a jót, tenni a helyeset( hogy mindenki hasznára váljék), és rettentően hálásnak lenni az életünkért!

Ennek minden súlyával együtt, felelősségteljesen élni!

Szép, nyugodt, meghitt és felszabadult húsvétot kívánok minden kedves olvasónknak!

 

fotó:http://cz.wallpapers-fenix.eu