Gondolataim a 7.Mert nőnek lenni jó szemináriumról
A Mert nőnek lenni jó egész napos szemináriuma mindig termékenyítőleg hat az ember gondolataira - annyi benyomás éri egyetlen nap alatt, hogy hetekig tart feldolgozni. Ez a gondolatsor egy a sok közül, amit azóta gombolyítok magamban. Idén is részt vett a rendezvényen egy kozmetikai cég nagykövete és a sminkes hölgyek általa, akik a közönség rendelkezésére álltak ecsetarzenáljukkal és kencéikkel. A "nagykövet asszony" olyan nő, akire sok jelző ráillik: "magával ragadó" , "sugárzó egyéniség" - általában gyanakodva figyelem az ilyen embereket (hm ,mint mindenkit egyébként) - vajon milyen az igazi lénye? Mit takar ez a nagy pozitivitás? Nos, az volt a benyomásom, hogy Antal Helenka tényleg ilyen. Termetével, hangjával is kitűnik, vörös haja meg egy őrületes hőt sugárzó, cikázó égitestet juttat az ember eszébe - szó szerint, üstököst. Csodálom, ahogy megszólít, felráz, összehoz, egységbe olvaszt idegen embereket. Egy főnyeremény lehet a cége számára, gondolom - bármelyiknek az lenne. Egyszerűen szeretni KELL.
A multinak, amit olyan jól képvisel, üzenete van. Ez még nem lenne meglepő, hisz manapság a jégkrémtől kezdve a klotyópapíron át a kávéig mindent "üzenettel" próbálnak eladni nekünk. A meglepő az, hogy az üzenet szimpatikus. A lényege az, hogy mindenki lehet szép. (Szerintem egyébként sántít, ami az igazságértékét illeti, de attól még szimpatikus. Vannak emberek, akiket az édesanyjukon meg a Jóistenen kívül senki se lát szépnek - de hát ez épp elég is, nem? Nem túl fontos tulajdonság az életben, ha belegondolsz, a párkeresés szakaszán kívül. Hacsak nem vagy filmsztár, ezáltal az örök párkereső-életszakaszba börtönözve. Mégis mind vágyunk rá, ki jobban, ki kevésbé, hiúságtól függően.) Egy tanulságos rövidfilmet is levetítettek nekünk, egy kísérletet dokumentált : arra kértek két, egymás számára ismeretlen nőt, hogy mondjanak bókot a másiknak. Ez még csak-csak sikerült, node a bókok elfogadása...Az nem ment sehogyse. Nem a női rivalizálás miatt - bókot mondani a saját tükörképüknek még kevésbé sikerült.
Anyu jut eszembe - őt még úgy tanították, nem szabad dícsérni a gyereket, mert elbízza magát. Ez az eredmény. Erényeinket, ezáltal gyengéinket sem látjuk reálisan.
A szépség, az abszolút, számomra egy másik kategória - pont azért, mert keveseknek adatik meg: belső tulajdonságoktól független, ritka ajándék, olykor sorscsapás. A Szépek azok, akik álmosan, részegen, liszteszsákot viselve, smink nélkül egyaránt elragadóak. A csontjaikban van. Aztán vagyunk mi, átlagosan hol többé , hol kevésbé csinosak, akik reggelente inkább nem vetik dagadt szemüket a tükörre, miközben szájukból fogkrém csorog a nyuszipapucsukra. Minket szólít meg a sminkek, kencék világa, hogy átmenetileg megteremthessük a szépség illúzióját, hogy olyannak érezzük magunkat, amilyennek a szerelmesünk látott a tébolyodott szakaszban.
Ahogy a Nőnek lenni jó-napon néztem az arcokat, ahogy a sminkesek keze alatt ragyogni kezdenek, arra gondoltam, nagyon jó dolog ez a hétköznapi, női mágia. Attól a vékony máztól mennyire más lesz egy ábrázat!. A tükörbe nézve úgy érzi az ember: megpillantja igazi énjét - ami nem az a hétköznapi, kicsit nyúzott, szürke - hanem ünneplős. Ilyen vagyok igazából, ha nem is mindig ez látszik - tudatosul benne.
Meggyőztek, szeretem a sminket. Hatalmat ad. Játékra hív. Színek, fények, hangsúlyok. Szem, száj, inger - végtelen variációs lehetőség.
Ma a szemem a fontos - füstös szemhéjpor. Holnap a szám - bordó rúzs. Ma szemöldököm van, mert határozott vagyok, holnap meg dupla szempillafestékem, mert pillogni akarok a vörösboros pohár fölött. Akár azzal is élhetek, hogy nem teszem fel és én leszek az észrevétlen, öregedő nő a napszemüveg mögül, ami elég kényelmes helyzet.
Játszani pedig azt jelenti - szabadnak lenni, és akkor itt is vagyunk a lényegnél. Sminkeljetek. Mert Nőnek lenni jó.
szerk.megjegyzés: Aki nem látta volna még a rendezvényünk videős összefoglalóját az ide kattintva megteheti: https://www.youtube.com/watch?v=8kdXEd93eQI&t=32s
