Nekem nyolc helyett 18

Tizennyolc lett. Nem a fiam, a házasságom. Hihetetlen! Nem mondom, hogy észrevétlenül telt ezt a sok év, de csak eltelt... 

Azt hiszem, erre mondják, hogy gombócból is sok. Az biztos, hogy sok gombóc volt a torkomban menet közben, nem tagadom, de nem is bánom. Hol izgalomból, szerelemből, dühből, meg a fene tudja miből...

 

Hogy újra kezdeném- e? Mindenképp! Talán kicsit másképp, egy-két dologban, de ez már a jelen tapasztalata. Például nem állítanám magam önként és dalolva ennyire parkolópályára...De akkor ez is az én döntésem volt, amit ott jónak láttam, tehát helyes, mert ő ebben is a partnerem volt.

Hogy változtaték- e valamin? Ó, hát hogyne! Jobban megélném a pillanatot, azt az adottat, több bátorsággal, magamat jobban felvállalva. Így negyven felé már könnyen mondok ilyet, hiszen sokat fejlődtem. Fejlődtem vele, általa, együtt. Mert ugye tizennyolc év házasság! Ennyi év cinkossága, millió összekacsintás, odanyújtott zsebkendője, pacsija, nevetése....mert azt igen tudunk. Együtt. Amikor senki sem érti a poént, csak mi. De sok ilyen van! És én ezt hogy mennyire imádom!

Mikor megjegyzi, hogy tudom, életedet egy poénért....és lehet, hogy a guta kerülgeti modortalanságomért. És bele néz a szemembe a kék szemével...feltolja a szemüvegét, ami bosszantóan jól áll neki...és elsüt egy jobb poént, amin másnap, magamban nevetek...és sajátomként adok továbbJ.

Nos így, ekképp vagyunk mi 18 éve. Sülve, főve....szó szerint. A két dudás egy csárdában, na de miénk a legjobb csehó a környéken. Pedig nálunk sem volt mindig egyértelmű a folytatás az évek alatt. Na de kérem, ahol mosogatnak, ott tányér csörgése is van! De! Amikor este lefekszem és az esküvői képünkre nézek (ami azért van kint,mert találtunk egy jó keretet), szóval, ránézek és kacsintok. Minden este, na jó talán nem minden este...és volt, hogy borult a kép lefelé, mi több, zúgott lefelé... De a szívem mosolyog esténként!  Mert mi vagyunk a borsó meg a héja, Bonnie és Clyde, blablabla... Ráadásul ha a két gyerekünkre nézek,még inkább elgyengyülök, mert remekműveket hoztunk létre. Számunkra mindenképp, 18 év alatt. Jó termés, jó évjárat.

De tovább lépek,mert én a közös ötvenesre gyúrok....Isten segedelmével...hagyd meg nekem Őt, drága Uram, mert szeretem! Pont tizennyolc éve.