Köszönjük!

Ebben az egész mozgalomban, feladatban, vagy küldetésben, amit Krisztinával ketten felvállaltunk, rengeteg a nehéz pillanat. Merthogy mindaz mögött, amit láttok megjelenni tartalomként a Facebookon, az Istagramon, ezen a weboldalon, videó formájában a youtubeon, rengeteg idő, energia és más befektetés is van.

Ott vannak még továbbá az interaktív tartalmak, hiszen szemináriumokat és klubesteket, workshopokat is szervezünk és azokkal sok esetben még több feladat jár. Azok mégis másak annyiban, hogy utánunk mindig gyors visszaigazolást kapunk a munkánkra. Beszélgettek velünk, írtok, üzentek a vendégkönyvbe írva pár sort  és elhihetitek, hogy ezekért igen is megéri dolgozni.

A nyarunk is feladatokkal teli.  A júliusi teltházas klubest néhány hete volt csupán, de augusztus végén már újra találkozhattok velünk. Krisztina szeptember elsején a Szerető fegyelmezés workshopon is várja mindazokat, akiket a téma érdekel.

Egész nyáron forgattuk a youtube videókat, jelenleg három van feldolgozás alatt és újabb forgatások várnak ránk a hónapban.

A könyvünk kéziratát néhány hónapja leadtuk, s mivel azt az októberi szemináriumon tervezzük bemutatni, sok teendővel jár, aktívan dolgozunk  a részleteken.

 

 

Az Instagram jelenleg a legtöbbekhez eljutó platform, ott is napi szinten szolgálunk új tartalmakkal. Na nem arra kell gondolni, hogy fellövünk egy képet és kész, hiszen mindig van egy érdekes gondolatunk, témánk, üzenetünk, amit ebben a formában osztunk meg veletek. Egyre többen kérdezték, miért nem írunk szlovákul is, hogy  a környezetünkben élő szlovák anyanyelvű emberekhez is eljussanak a gondolataink. Néhány hete többnyelvűek vagyunk az Instagramon, mert mi is hisszük, hogy a tartalmaink még többeknek szólhatnak.

Felsorolni is nehéz volt mindezeket, két-két gyereket nevelve, munka, feladatok, háztartás mellett pedig gyakran lehetetlennek tűnik helyesen egyensúlyozni és mindent megvalósítani. Fáradunk és lemerülünk. Igen, vannak nehéz napok. S mikor az ember az utolsó tartalékait meríti már, mindig jön egy csoda, egy sugallat, egy jelzés, hogy van értelme, folytatni kell ezt az egészet.

Tegnap öt óra körül érkeztem haza. Munka, gyerekeket összeszedtem a táborban, bevásárlás, utazás haza ebben a tikkasztó melegben. Robot üzemmódban le, majd kipakoltam, s mikor már nem volt több feladat, ledőltem az ágyamra. Üresen. Biztosan ti is ismeritek ezt az érzést.  Mikor nincs erőd, energiád, nem érzel, csak vagy. S akkor a lányom mellém lépett és egy barna borítékot nyomott a kezembe.

- Anya, jött egy levél a Mert nőnek lenni jónak! – mondta és átadta a küldeményt.

Nem számítottam semmire sem, felrázott a meglepetés. A borítékban két gyönyörű ajándék karkötő, mellette pedig egy megható levél volt. Annyit elárulhatok, hogy Lilla írta és készítette, aki aktívan követi a munkánkat, pedig csupán néhány hónapja sodorta az útjába az élet a Mert nőnek lenni jót. Ahogy olvastam a levelet, könnyesek lettek a szemeim és kirázott a hideg a hatásától. Hogy mit írt Lilla? Megköszönte amit csinálunk és leírta, milyen hatással voltunk, vagyunk az életére, a gondolkodására és a világához való viszonyára.

Mindig sokkoló egy ilyen visszajelzéssel találkozni. Amikor nem azt mondják, hogy jól éreztem magam, tetszett amit írtál, mondtál, postoltál, hanem azzal szembesülünk, hogy pozitív változást hozunk valaki életébe. Az embert egy pillanatra lenyomja a felismerés súlya. Azé,hogy  mekkora felelősség hatással lenni mások életére. Utána az égig emeli ugyanez a felismerés, mert mindamellett ez az egész egy hatalmas elismerés és kiváltság.

A bevezetőmben a küldetés szót használtam, nem véletlenül. Mi továbbra is hisszük, hogy van értelme és csak így van értelme tenni a felvidéki magyar női közösségért. Köszönjük, hogy támogattok, követtek, néztek, olvastok minket, köszönjük, hogy ti is hisztek bennünk!