Miért nem lett Annából képviselőjelölt?

A napokban megkeresett az egyik kormánypárt, hogy a közelgő választási kampányban csatlakozzak hozzájuk. Legalább annyira lepett meg, mint amennyire megtisztelő volt a felkérés, hiszen nem titkoltan, rég szimpatizálok velük. Ez van!

Senkire nem erőltetem rá a nézeteimet, ahogy a másik féltől is elvárom, hogy ne tegye. De véleményem az lehet, és van is! Két napig gondolkodtam a válaszon, több forgatókönyvet lejátszottam a fejemben, hogy jól döntsek. Végül nemet mondtam. Nagyon csábított a közeg, a hasonló gondolkodású emberek társasága, de ahogy legkedvesebb barátnőm fogalmazott, ma a politika, nálunk, nem nőnek való vidék. És le a kalappal minden női politikus előtt!

Persze, végiggondoltam azt is, hogy én gyáva vagyok- e, megijedtem- e a feladattól, megint a kishitűségem győzött, blablabla?! De nem! Én elsősorban anya vagyok, és feleség. Hosszú idő kellett, hogy ezt ki tudjam, ki merjem mondani. Felvállalni egy karrierista társadalom előtt, hogy hosszú évek óta ez a szerepem. Hiába van színész diplomám, cukrász- és pék végzettségem, számomra ez a legfontosabb. Ez egy hivatás, hitvallás, 24 órás munkakör, teljesen mindegy hány évesek a gyerekeid. Én ebben a „minisztériumban” maxolom ki a mindennapjaimat, én irányítom a csapatot, én vagyok az elnök. Mindennap elnök, de nem unom!

 Csak és kizárólag százszázalékosan szeretnék dolgokat végezni, és ha kicsit is bizonytalan vagyok abban, hogy ezt megteszem, meg akarom tenni... el kell engedni. Nem szeretek csalódást okozni!

Sok mindenhez értek, de a politikához nem, és nem is érdekel. Rögtön kiderülne, mennyire nem látom át a szálakat, viszonyokat, éles eszű emberek két nap alatt falnának fel...és akkor mi lenne a gyerekeimmel?

Mindig úgy képzeltem, hogy egy képviselő folyton odateszi magát (nézzétek el a naivitásomat), ez az élete, ezen pörög, erről szólnak a napjai...főleg a választások előtt. És ha ez így van (ugye így van?), akkor maradok tisztelettel a pálya széléről, elismerően, bizakodóan és ha tudom, odateszem magam, abban, amihez én értek.

A cipész, maradjon a kaptafánál...de ott, adjunk bele mindent!