Gyermektelenség mint stigma

Egy legújabb szlovákiai felmérés szerint társadalmunk egyre kevésbé várja el a nőktől, hogy az anyaságnak szenteljék életüket. Jó hír, hogy nőtt tehát azoknak a száma, akik támogatják a nők önállóságát, karrierépítését. Viszont arra a kérdésre, hogy a nők élhetnek-e teljes életet gyerek nélkül, a megkérdezettek 62-százaléka válaszolt nemmel, így még mindig gyakorinak számít a gyermektelen nők megbélyegzése. 

Sajnos még a mai modern társadalom is nyíltan, vagy burkoltan bélyegezz meg nőket azért, ha egy bizonyos kor után még nem mentek férjhez, és nem szültek gyereket. Leginkább kisebb faluközösségekről van szó, miközben a városi közeg (jellemzően) mindig elfogadóbb volt az új életstílusú emberekkel. Az említett meglátás még a nagyon régi időkből származik, amikor egy nő csakis akkor válhatott az adott falu nőközösségének teljes jogú tagjává, ha gyermeket szült. Tehát a házasság még nem volt nyílt út a befogadáshoz, a falu asszonyai kizárólag a gyermekszülés után tekintettek egy nőre egyenrangúként. Továbbá, azokat a nőket, akiknek nem volt gyermeke, vagy magányosan éltek, sokszor boszorkányoknak, vagy más baljós személyeknek kiáltották ki, akik ártalmasak a közösségre.

Az anyaság társadalmunk szerves részét képezi, épp ezért is fogadjuk el nehezebben a gyermektelen nők számának globális megnövekedését. Jelenleg ugyanis a gyermektelen nők csoportja a fejlett országokban a leggyorsabban növekvő demográfiai tényezőnek számít. A gyermektelen nőket ennek ellenére még mindig mélyen elítéli a társadalom. Gyakran éreztetik velük, hogy nőként kudarcot vallottak.

„Te meg mire vársz? Elmúltál harminc, miért nem mész már férjhez? Én a te korodban már két gyereket neveltem.” Sokan azért elfogultak és elhamarkodottan ítélkeznek a gyermektelen nők csoportjával szemben, mivel úgy gondolják, ezek mind csak önző, egocentrikus emberek, akiknek életébe nem fér bele egy másik emberrel való törődés és szeretet. A gyermektelen nők csoportja viszont ennél sokkal összetettebb, ugyanis nem minden nő válassza tudatosan a gyermektelenséget. Jelenünkben növekvő számban vannak azok a nők, akik habár nagyon vágynak gyerekre, mégis különböző okok miatt gyermektelenül élik életüket.

1.Szingliség, mint életstílus. Egyes nők tényleg nem vágynak gyerekekre. El kell fogadnunk, hogy vannak nők, akik életében nem játszik fontos szerepet a család, a gyerekek, és az anyaság. Általában a sikeres nők vallják ezt, akiknek élete teljesen kerek gyermekszülés nélkül is (ilyenek a híres modellek, színésznők, üzletasszonyok stb.). Sokan elítélik az ilyenfajta gondolkodást, holott tény és való, hogy aki ingergazdag környezetben él, imádja a munkáját, sok pozitív impulzus éri, utazgat és szórakozik, nyilván teljesebbnek érzi az életét, mint egy hétköznapi életet élő nő, akivel semmi izgalmas nem történik, és csak azon pörög az agya, melyik barátnője ment épp férjhez és szült gyereket. Ezek a nők nem érzik úgy, hogy valamit is bizonyítaniuk kellene környezetüknek, és megházasodni, gyereket szülni csak azért, hogy elfogadják őket. Ezek nélkül is magabiztosnak és teljesnek érzik magukat. Vannak olyan szingli nők, akikben az anyai ösztönök csak idős korban ébrednek fel, de vannak olyanok is, akikben sosem. Ettől még nem rosszabbak, mint az anyaszerepben tündöklő társaik.

2.„Nem tudok teherbe esni.” Vannak olyan gyermektelen nők, akik egészségi okokból nem tudnak teherbe esni (meddők, elvetéltek, vagy más betegségekkel küzdenek). Hiába szeretnének nagyon anyákká válni, nem sikerül nekik. Ezek a nők komoly benső harcokat vívnak saját magukkal, sokszor küzdenek félelmekkel, szorongásokkal, szégyenérzettel. Mivel ez nagyon kényes témának számít, általában nem is szeretnek problémáikról beszélni, így sokan nem is tudják, min mennek keresztül. Aztán milyen „kellemes” élmény tudd lenni, mikor egy ilyen nőt minden alkalomkor megállít valamelyik „kedves” rokon, és „tapintatosan” megkérdi: „Kisbabát még nem akartok? Mire vártok? Nem nő még a poci?”. Az emberek ugyanis úgy gondolják, hogy ha egy pár már több évig együtt van, és még mindig nincs gyerek, akkor az biztos azért lehet, mert még mindig nem tudják elkötelezni magukat, és felelőséget vállalni egy kis jövevényért.

3.„Megbántam, hogy nem szültem hamarább gyereket”. A nyugati világban gyors ütemben növekszik egy újfajta jelenség. Megnövekedett azon nők száma, akik életkörülményeik miatt váltak gyermektelenné. Ide tartoznak azok a nők, akik fiatalkorukban a tanulást, karrierépítést, vagy más tevékenységet részesítettek előnyben, és csak harmincon túl terveztek családot alapítani. Viszont mikor elérkezett az idő, szembesültek azzal, hogy testük biológiailag már nem alkalmas egy gyermek kihordására, nem tudtak teherbe esni, hiába is vágytak gyerekekre. Ebbe a csoportba sok olyan nő tartozik, aki életkora miatt nem tudd már gyereket szülni, mivel tudnivaló, hogy annak növekedésével csökkenek a nő esélyei is a teherbeesésre. Ezen belül mégis külön kategóriát képeznek azok a nők, akik fiatalkorukban különböző társadalmi, szociális vagy kulturális nyomás alá kerültek, melyek arra ösztönözték őket, hogy késleltessék a családvállalást. Ide tartoznak a pénzügyi problémák, a nőket folyamatos ingázásra kényszerítő külföldi munkavállalások, a továbbtanulás, karrierépítés és személyes célok elérése, illetve pusztán csak az a tény, hogy nem találtak rá arra férfira, akivel eltudták volna képzelni a közös életet. Ezek mind olyan faktorok, amelyek egy fiatal nőnél ellehetetlenítik, és nagyon megnehezítik a gyermekvállalást. Az említett nők nem akartak gyermektelenek lenni, de azzá váltak. Szorongásokkal, elmagányosodással küzdenek, elszigeteltnek érzik magukat más nők-anyák körében. Sokan közülük bánkódnak múltban hozott döntéseik miatt, amelyek hatására ebbe a helyzetbe kerültek. Gyakran hibáztatják magukat, hogy nem vállaltak hamarább gyereket.

A gyermektelen nő baj, a gyermektelen férfi nem. A társadalom még mindig úgy tekint az anyaságra, mint a nőiesség legfontosabb részére - a nő elsőként anya - így azokat a nőket, akik nem szülnek gyereket, nem tartják teljes értékűnek. Sokan kapják meg közülük a karrierista jelzőt, akiket nem érdekel a család és a gyerekek. „Addig nem vagy igazi nő, amíg nem szültél gyereket”, vagy „addig nem ismered meg a szeretetet, amíg nem lesznek gyerekeid” – mondogatják gyakran a szingli nőknek. Ellenben a férfiakat senki sem noszogatja, hogy miért nem nősültek még meg, vagy miért nem akarnak gyereket. Egy gyermektelen nő megbélyegzéssel, ellenszenvvel találkozik, míg egy gyermektelen férfi nem kelt ellenérzést senkiben, sőt még amolyan kalandvágyóként tekintenek rá, aki mivel egyedül van, nagy kanállal habzsolhatja az életet.

A gyermektelenség egyik oka, hogy a szinglik előnyt élveznek. Évtizedekkel ezelőtt jóval alacsonyabb volt az egyetemi végzettséggel rendelkező nők száma mint ma. Sok nő nem is álmodhatott továbbtanulásról, így gyorsan férjhez mentek és gyereket szültek. Mára már sok lánynak fontos a műveltség és továbbképzés, így ha egyetemet szeretnének végezni, pár évet erre fel kell áldozniuk, így eltolódik a házasság és a gyerek téma. A nők kivívták magunknak a lehetőséget, hogy továbbtanulhassanak, hogy karriert építhessenek, és teljesítsék álmaikat. Azonban nem számoltak azzal, hogy nagyon nehéz lesz érvényesülni egy olyan közegben – iskolarendszer, munkavállalás – amely alapvetően férfiközpontú, hisz gyökerei olyan időkből származnak, amikor a nők jogait elnyomták, és nem tartották fontosnak azok igényeit. Iskoláink, egyetemeink teljes embert igényelnek. Ha egy nő fiatalon szeretne gyermeket szülni, sokszor fel kell adnia a továbbtanulás lehetőségét, vagy meg kell szakítania egyetemi tanulmányait. Hasonló a helyzet a munkahelyeken is. Majdnem minden cég és vállalkozó szívesebben alkalmaz szingli nőket, akik a nap 24-órájában kéznél vannak (sőt hétvégeken is), mint anyukákat, akik gyermekeik miatt többször hiányoznak majd a munkahelyről, és nem szívesen vállalnak üzleti utakat, betáblázott hétvégéket, mivel inkább a családjukkal szeretnék tölteni az idejüket.

A fent említett társadalmi nyomások hatására nem csoda, hogy a legutóbbi kutatások szerint az elsőszülő nők életkora rohamosan növekszik. Míg 2014-ben a nők átlagosan 26 éves korukban vállaltak gyereket, jelenleg mindig több nő vállal gyermeket harmincas évei körül és azon túl. Egészségi szempontból viszont sokkal alkalmasabb lenne, ha a nők inkább fiatalon vállalnának gyereket (amikor testük biológiailag a legmegfelelőbb a gyermekkihordásra), mint idősen. Ehhez azonban jóval több, a nők igényeihez alkalmazkodó baba-barát rendszert kellene bevezetni iskoláinkban és a munkahelyeken, hogy a nők ne tehernek érezzék a gyermekvállalást, ami megfossza őket álmaik megvalósításától, hanem sikerélményként éljék meg azt, hogy a gyermeknevelés mellett több más szférában is lehetőségük van érvényesülni.