Nélkülözhetetlen

Nélkülözhetetlen vagyok, mondod, szeretsz. Az eszemmel felfogom, de akkor miért nem érzem?

 Így élünk már évek óta. Jöttek a gyerekek és mi szülők lettünk. Együtt álljuk a sarat, nagyszerű apa vagy.De megszűntünk egymáséi lenni! 

Tudatosítom, te vagy az én erőm, a támaszom. A tölgyfa, még a viharok idéjén is szilárdan állsz és vársz rám. Itt vagy. Sokszor taszítalak el magamtól, de Te nem inogtál meg. 

De fogalmazd meg, mit érzel irántam!? Mondod: pótolhatatlan vagyok. Tudom. Ezt érzed, de én máshogy élem a mindennapokat. Úgy érzem, mintha inkább egy eszköz lennék, a célhoz vezető kényelmes út biztosítéka. Ebben érzem a pótolhatatlanságomat, a szerepeimben, nem a Te életedben, a te megéléseidben, hozzád nem tartozom, és te, vajon Te hozzám tartozol? 

Úgy érzem, Neked is csak egy átlátszó üveg vagyok, amelyen keresztül szemlélni tudod biztonságos meleg otthonunkból a világot, nem több, csak egy üvegfelület, amely néha deres, máskor foltos, de állja az időjárás viszontagságait, és van, mert kell. Beengedem a fényt, rámutatok a porcicákra, megvilágítom a sötét helyeket.

Itt vagyunk. A család, amelyben én vagyok az anya. Vagyok is, meg nem is. Ez lennék teljesen? Ennyi? Gyakran észrevétlenül létezem, átláttok rajtam. De itt vagyok, tele tervvel, élettel, változással, de nem vesztek észre. Nem halljátok a szavaimat. Így kell lennie? Csak így lehet? És mit tehetek érted, értünk, magamért, hogy újra éljek?

Kérlek tudasd velem, hogy vagy, Te is itt vagy, értem. Sokat kérek? Hogy mutasd, hogy érezzem, még létezem számodra mint Nő, mint a párod, a társad, a csajod. Látod még a combjaim? Észrevetted a mosolyom, és az új ráncomat? Látsz Te még engem, valójában? Lecsupaszítva, meztelenül fekve magad mellett?

Nézz, mert érdekes minden szegletem, közös életünk megannyi lenyomata, emléke, tükörképe vagyok. Láss, mert annyit változtam, de ugyanolyan érdekes vagyok, talán most a legfontosabb ezt szemügyre venni!

Ölelj meg, csak azért, mert így fogom érezni, hogy itt vagy, értem is vagy. Harcolj értem, kérlek! Érdemes!

Az az igazság, hogy én sem látlak most már olyan tisztán. De tudod mit? Sok közös évünk után is, hiányolni akarlak a napomból, azt szeretném, ha a nevetésed a fülemben csengene...

Tartsuk egymást, ne eressz, mert én úgy érzem, Te pótolhatatlan vagy. Számomra. Szeretném megélni a kapcsolatunkat, szeretném érezni a lüktetést, a bőröd alá bújva lélegezni, csak megint összefonódni!

Gyere velem egy újabb szakaszba, mert egyedül vagyok, most nagyon. 

Szerkesztői megjegyzés: hallgassátok meg ezt a dalt, aki a szöveget érti ( szlovákul van), tudni fogja miért! Kattints az aláhúzott dal szóra!