Hálából fakad a boldogság

Ma a pincénkből felhoztam néhány karácsonyt idéző giccset és kitettem a polcokra, talán még gyertyát is gyújtottam volna, ha találok öngyújtótJ. Már ez is jelzés, hogy itt van a tél, itt van újra és felnőtt életem újabb éve ér véget hamarosan. Még sosem éltem meg egy évet sem ennyire hosszúnak, tartalmasnak, csodálatosnak, kielégítőnek, tanulságosnak. Boldog ember vagyok, és ezt ma, a nagy várakozás visszahúzásra késztető időszakában, végre ki is merem mondani!

 

Ma, most egy óra környékén nagyon nagy a csend a lakásban. Persze, ennek okai kikövetkezhetőek: a kicsi alszik, a Nagykislány nincs otthon, ahogy apa sem. Csak én és a gépen billentyűzetének hangja töri meg a némaságot, bennem is, nagyon mély a csend. NA ez a ritka pillanatok egyike, majdnem olyan mint a fehér holló, de inkább most azzal a hasonlattal élek, mint a havazás az iskolai téli szünetbenJ.

Itt ülök a saját kis oázisomban, amely néha nagyon szűknek tűnik már, hiszen csak két szoba, máskor pedig a világmindenség is belefér, hiszen itt vannak azok, akikkel egységben élem a napjaimat.

Valamikor nagyon nagy vágyam volt, hogy újra éljek. Hogy azt érezzem, átjár az alkotói energia, hogy megéljem a dühöt, a haragot, de a találkozások örömét, a veszteségek bánatát, vagy akár az unalom fásultságát is. Mert ez mind mind az életem szerves része, s olyan sokszor rezignálva csak bambulok ki a fejemből és nem találtam a módot, hogy ebben az állapotban kapcsolatba lépjek a valóságommal, nemcsak a szavak erejéig, hanem átérezve azt. Akkor, amikor erre vágyva sóhajtoztam, hogy csak nem megy, pedig mennyi szakkönyvet, tanácsot meghallgattam, elfeledkeztem arról ki is vagyok és egy dologra fókuszáltam csak: a hiányzó gyöngyszemekre és az önsajnálatora. Azokra a ma már megoldott feldatokra, amelyek fokozatosan, kitartó munkával oldódtak, változtak, felszívódtak, beépültek. Így, egy mélységes mély kútból akartam egy ugrással kijönni, de az nem működött, mert lehetetlen. Majd lépések, kapaszkodók, a visszacsúszásokból tanulva, segítő kezeket keresve jutok magasabbra. De ma sem vagyok kint, csak feljebb, ám itt már a napsütést kiélvezve, és nem a sötétből vágyakozom tétlenül.

Néhány hét múlva karácsony és nekem az elmúlt hónapokban óriási felismeréseknek hála, sikerült a kút pereméig jutnom, segítséggel. Mert egyedül nem menne, nem lehetne, elsősorban kellett a bizonyosság, hogy én felfelé vágyom és már nem tetszik odalent. Kell a kívánt útmutatás, segítő kar, biztatás, erő és tér. Aztán a döntés, hogy szabadabban, tisztábban éljek, Éljek!

Karácsony jön. Halkan belopózik a gyerekeim mindennapjaiba is. Csenge egyre többször hangoztatja a hitoktató nénitől hallott útbaigazítást, ki Isten és milyen szerep jutott Jézusnak, keresi az értelmét a vallási tételeknek, és néha megtisztel a mély titkai megosztásával, amelyet én, bármilyen csodás és tiszta meglátások is ezek, megőrzöm magamnak.

A boldog szó jelentéséről még hadd ejtsek pár szót, mert ha én ennek mondom magam, az nem azt jelenti, hogy széles vigyorral lebegek nap mint nap. A boldogságom az a nyugalom, amely a hála velejárója. Ó, ha tudnátok én mennyire köszönöm a megéléseimet, függetlenül, hogy azok látszólag jók, vagy rosszak! Hogy micsoda tisztelettel nézem a nap végén a történéseink mögötti szálakat, összefüggéseket, hogy mennyire tudok örülni az általam megugrott határoknak és annak, hogy mások is teljesednek ki a saját létükban!

Azonban az is biztos, hogy minél boldogabb, minél hálásabb vagyok, annál kevésbé érzem, hogy kellene a MÁS, a külvilág, a közösségi média, az eddigi megszokott töltekezési mód, mert nagyon jó magamban, magammal lenni.

Mélységes döbbenettel szemlélem micsoda változások mennek végbe, ahogy az elveszett emberekből célba érő, erős egyéniségek válnak, és örülök a sikerüknek. Mert rátaláltak valamire, amire annyian vágynak: szabadságra. Arra, hogy nem korlátozza őket a félelem, a bizonytalanság, a kevesebb vagyok másoknál gondolata, vagy a haladást választják a kényelmesebb, biztonságos vesztegelés helyett! Mert csak ennyi, lépek, aztán újra, előre és tudatosítva, hogy minden mozzanatom mögött a saját döntésem áll...nem egy gurué, nem a barátnőmé, az anyukámé, a gyerekemé, az enyém... Ez az év ilyen, áldott, minden veszteségével, elengedésével, alakulásával.

A karácsony ma még az ajándékgyűjtés, a tökéletesség hajszolása. Vajon Te a sütés és takarítás szorítását választod, vagy a kényelmes, átgondolt megoldást, és időt - teret nyersz magadra és a családra, ez csak rajtad múlik. Kezdj el másként gondolkodni, más variációkban alternatívát keresni és meglátod, máshogy is menni fog!

Karácsony közeledtével egyre többször légy hálás, mert ez segít. A hála az alázatot is jelenti, alázattal vinni azt, amit kaptál, a pakkért, amelyet le is lehet tenni, amelyet máshogy is lehet látni, teher helyett feladatként.

Ami kint, az bent és ami bent az kint.

S ha még mindig nem tudod a nehezebb helyzetekben, a megakadásaidban hogyan lendülj tovább, csak tedd fel a kérdést, mit nem szeretnél elveszíteni abból amid most még megvan, ami a Tiéd?!

Ha jobban belegondolsz, van ugye még most is sok sok értékes, valóságos, nagyszerű dolog. Örülj neki! Így decemberben...