Olvasónapló újratervezve
A karácsonyi szünetet jó néhány éve, szinte hagyományosan kedvenc regényeim újraolvasása jellemzi, persze az új, karácsonyra kapott könyvekkel együtt. Minek elolvasni, amit már egyszer olvastam? Fogalmam sincs, de egy jó könyv mindig tud újat mondani, legyen szó szépirodalomról, vagy szakmai olvasmányról. Mivel az év nagy részében főleg a szakirodalmat bújtam (pszichológia, pedagógia), nagyon kevés időm jutott a saját olvasási igényeim kielégítésére, vagyis csak úgy olvasni, ami tetszik.
Néha kevésnek bizonyult a huszonnégy óra, de sebaj, majd a szünetben! Jane Eyre, Nyomorultak, Quo Vadis, Aranyember, Régimódi történet...újratöltve, olvasni és olvasni, mert az olyan jó, mikor nem tudom lerakni, s nem azért, hogy mi fog következni, hanem, mert élményt nyújt. Így indultam neki a szünetnek, hogy valamelyik befutó lesz a klasszikusok közül, amelyikre lelkiállapotom, hangulatom alapján voksolok. De idén nem így történt! Karácsonyra megkaptam Anne Frank naplóját, amit vállalhatatlanul régen olvastam. Tehát ezt kötelező volt olvasni. Durica Katalin Szlovákul szeretni könyvét karácsony előtt sikerült begyűjteni egy író-olvasó találkozón, azt mindenképp muszáj volt kiolvasnom, mivel dedikált könyv ésnem mellesleg letehetetlennek bizonyult. Ezek után nagyobbik fiam ajánlására egy motivációs könyvet olvastam el, Steve Jobs, az innováció mestere címmel, amelyet szintén nem lehetett abbahagyni, félretenni.
Szilveszter napján Dunaszerdahelyen Mészáros Krisztinával találkoztam, akitől az ,,Anyább" anyák könyvet kaptam meg dedikálva, olyan pár személyes sor kíséretében, ami könnyeket csalt a szemembe. Ezt végképp el kellett olvasnom. Bár a szünet előtt megfogadtam semmi pedagógia, semmi pszichológia, gyereknevelés, csakis szépirodalom a vége ez lett. De nem bánom! A motivációs könyvből sokat tanultam, a mit hogyan mellett, mint örök lázadó, azt is, amit nem szeretnék átvenni Steve Jobs életfilozófiájából. Az ,,Anyább" anyák könyvben sok írás ismerősként köszöntött rám, mivel a honlapjukon követem a lányokat, viszont így a sok kis történet összeállítva, fantasztikus képet ad két különböző nőről, aki az anyaságát másképp éli meg, mégis valamiben teljesen azonosak. Pontosabban azonosak az önazonosságban. Nem a tutit mondják, hanem a mindennapi csetléseket-botlásokat, próbálkozásaikat, érzéseiket már-már kínosan őszintén tárják fel. Ettől hiteles és magával ragadó. Ivetát személyesen nem ismerem, de az írásain keresztül olyan, mintha régi ismerősöm lenne. Gondolom ezzel vagyunk így páran. Nagyszerű a könyv, gratulálok a szerzőknek és további sok sikert, kitartást kívánok, és még több őszinte írást kívánok az új esztendőben!
PS: Akkor így a szünet végén még belemarkolok Gogol köpönyegébe. Minek is annyit aludni?
