Az dolgozik bennem, hogy nem biztos a holnap!

Kovács Eszter falubeli. Mégsem ismertük egymást, sosem beszéltünk. Csak tudtam a története vázlatát, eljutott hozzám a betegsége híre, és a közösségi oldalnak hála azt is láttam, ahogy a világot járja a társával, Vilivel. Utoljára Szingapúrból láttam fotókat róluk, és Ázsia több jelentős helyén is megfordultak. Életének utolsó négy évéről, a daganatos betegsége tanulságairól, utazásairól, megéléseiről kérdeztem néhány napja.

 

Általában, amikor azt halljuk, hogy rák, vagy daganat, az sokk. Négy éve, amikor az emlődben rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak, még csak 35 éves voltál.

Ez nálam sem volt másképp, sokkot kaptam, mert az az ember vagyok, aki minden évben rendszeresen részt vettem szűréseken. Így volt abban az évben is: két hónappal a szonográfiás emlő vizsgálat után, vér jött a mellemből. Persze először senki nem vette komolyan a tüneteket, én viszont kitartóan további vizsgálatokat sürgettem, ahol bizony kiderült, hogy a két daganat körül az egyik rosszindulatú.

Mennyi ideig tartott a folyamat, mire kezelésig jutottál?

Márciusban diagnosztizálták, áprilisban megműtöttek, november végén fejeztem be a kemót. Hatot kaptam.

Kipotyogott a gyönyörű göndör hajad?

Ki!( hangosan felnevet) Most nevetek. De akkor ez nem volt vicces. Az első kemó után, egy hét elteltével a kádban vettem észre, hogy csomókban hullik a hajam. Kiabáltam Vilinek, hogy jöjjön, végül egy tescós táskába összegyűjtöttük a tincsekben hulló hajamat. Sosem felejtem el, összefogtam egy copfba, és azt éreztem, hogy percek múlva már hagyja el a fejemet a hajam. Míg a fodrásznőmhöz értem, éreztem hogy enged...Először ollóval nagyon rövidre vágott Katika ( a fodrász), majd rövid idő múlva a rövid hajamat géppel távolította el.

Gyógyszertárt vezetsz, laboráns, egészségügyis vagy. Mennyire kerested a lelki dinamikát, az okot, amiért ez jött? Egyáltalán hiszel ebben?

Igen, kerestem és meg is találtam. Tudom mi volt a mozgatórugója. Idővel oldódott, az évekig húzódó helyzetek lassan helyreálltak, de akkor, felismertem mi és hol csúszott el az életemben.

Mennyire rendeződik át egy ilyen diagnózis után az ember valósága?

Teljesen. Minden olyan dolog, amin régen „megálltam” lényegtelenek lesznek. Rájöttem, hogy sokkal nagyobb problémák is vannak az életben, mint amikkel addig intenzíven foglalkoztam. Sokáig abban reménykedtem, hogy ha felébredek, akkor ez az egész csak egy álom marad, vagy volt az a pillanat, amikor vártam, hogy leteljen a munkaidőm abban bízva, hogy akkor elmúlik ez a rossz érzés. Hittem, hogy ez nem a valóság. De az volt!

Te, ma, hogy túl vagy rajta, egészséges vagy a körülményekhez képest, hogy látod, többet nyertél a betegségtől mint amit veszítettél?

Nem, nem hiszem, hogy több a nyereség. A legrosszabb, legnagyobb ellenségemnek sem kívánom azt az állapotot, amelyen keresztül mentem. Pedig csináltak gonoszságot ellenem, bántottak, de még annak a személynek sem kívánnám, hogy ezt át kelljen élnie, aki feljelentést tett a szociális biztosítóba, mert két kemó között bejártam dolgozni. Egyrészt, hogy tereljem a gondolataimat, másrészt, mert jót tett emberek közt lennem.

Mi adott erőt?

Hogy a kemoterápia után nagyon jók voltak az eredményeim. Azzal nem békéltem meg, hogy ilyen fiatalon nekem meg kellene halnom. Akkor, amikor épp csak beköltöztünk az új házba, amikor annyi helyre el szeretnénk utazni, annyi mindent ki szeretnék még próbálni még és azt is szem előtt tartottam, hogy nem tehetem meg anyukámmal, hogy én ebbe belehalok!

Meg persze keresztény hivő ember vagyok, úgyhogy az ÉGIEK. Tudom, hogy hozzásegítettek a gyógyulásomhoz.

Végig benned volt az élni akarás?

Igen. Persze, stresszeltem azon, hogy meghalok, de miután jók lettek az eredményeim, átlendített ezeken a gondolatokon.

Vili, a párod nagy utazó, több mint hetven országban járt már. Ti együtt mennyi országot látogattatok meg?

26 a jelenlegi szám, először Dubajban voltunk közösen együtt. Akkor az nagyon erős élmény volt, az ember által felépített mesterséges grandiózus építmények látványa, a fényűzés, a sivatag közepén megvalósított álom. De minél több helyre eljutok, annál inkább azt keresem, amelyet a természet ad és teremtett.

Milyen turisták vagytok? Passzív, vagy felfedező?

Mindkettő egyszerre. Szeretjük felfedezi a környezetet, rácsodálkozni az ország sajátságaira, és aztán megpihenni is, kikapcsolódni.

Az utazásoknál mennyire tudsz tudatosan táplálkozni, hiszen a betegséged miatt erre jobban oda kellett, kell figyelned?

Nem jelent ez problémát, hiszen saláta, csirkehús, halak mindenhol vannak, otthon is ezt fogyasztom. A betegség aktív fázasában, a kemó alatt, nagyon szigorú diétát kellett volna tartanom. Az az igazság, hogy akkor is úgy gondoltam, hogy amire épp gusztusom volt, azt megettem. Kegyetlen állapot volt az. Az első kemó után azt mondtam anyukámnak, hogy ha ilyen lesz, akkor azt túl sem élem. Úgy éreztem, mintha patkánymérget etettek volna velem. Én három napig egy- egy kemó után ki voltam lőve. Azzal segítettem magamon, hogy búzacsírát ettem, céklát céklával, egy speciális tea kúrát is végigcsináltam.

Volt más technika, módszer, amit segítségként kipróbáltál?

Alapból szkeptikus, mondhatni reális ember vagyok. Egy kineziológus segítségét vettem csak igénybe, de nem hittem benne. Viszont a hangulatom, közérzetem mindig jobb lett a kezelések után. Különben sokan mondták, hogy nagyon erős személyiség vagyok, talán ezt azért is hitték, mert nem nagyon sirdogáltam másoknak. Vagy ha épp olyan kedvem volt, olyan stádiumban voltam, akkor otthon adtam ki. Akkor sem mutattam, ha épp mélyen voltam, mert nem akartam, hogy sajnáljanak. Így is megbámultak, rámcsodálkoztak, amit nem nagyon tudtam kezelni, de mindenkinek nem magyarázhattam el, hogy miért van a fejemen sapka a nyár kellős közepén. Meg igazából nem is nagyon akartam.

Túl vagy a melled rekonstrukciós műtétjén, nagyon fájt?

Nagyon! De megérte!

Mi változott benned az eddigi megéléseid által?

Nincs időm, ezt érzem. Eddig is türelmetlen voltam, most már teljes mértékben. Mert az dolgozik bennem, hogy nem biztos a holnap. Ha a lehetőség adja, mire, minek várjak?

Nem titok, hogy még nincs gyermeked. Gondolkodsz azon, hogyan tovább?

Persze, Vili gyakran mondogatja, hogy még lesz egy fekete kislányunkJ. Viccet félretéve, valóban foglalkoztat a kérdés, akár az örökbefogadás, de egy év múlva a vér szerinti is szóba jöhet.

Volt olyan élményed, az utazások által, amelyek meghatározó, katartikus érzést váltottak ki belőled?

A gejzírek Izlandon például, az egyik jéghegy( szerk. megjegyzés: a nevét inkább nem írom le), a Grand Canyon, de a Niagaránál is leesett az állam. 

Persze Afrikában a Victoria vízesés is gyönyörű volt, vagy amikor szabadon láttuk az elefántokat, zsiráfokat, vízilovakat, az összes ott élő vadállatot a Chobe Nemzeti Parkban, az is leírhatatlan. A norvég fjordokon is felejthetetlen élmény volt pecázni. (Azért az igazi finn Mikulással is jó volt találkozni:) )

Mi fáraszt az utakban?

A repülőút.

Az utakhoz hozzátartozik a betegséged mellékhatásainak kezelése, megtapasztalása. Hiszen akár a strandon bikiniben vagy, látszik, láthatóvá vált akár a heg, vagy a műtét hatása, hiszen a melleden végzett beavatkozások nyomot hagynak. Hogy viselted ezt?

Az elején, amikor nem estem át a rekonstrukciós műtéten, nagyon nehéz volt elfogadni magam. Az egy mell számomra teljesen idegen látvány volt. De a mai napig nem viselek kivágott, v alakú bikinit, a vágások miatt!

Mennyire sérült a nőiességed ez idő alatt?

Nagyon. Addig nem is tudtam visszanyerni, amíg vissza nem kaptam ezt a testrészemet 100%-osan.

Akkor, abban az évben is, amikor a kezelést kaptad is utaztatok?

Alig vártuk, hogy túl legyek a kemón és mehessünk. Kisebb európai utakra már a következő év elején rászántuk magunkat, de nyáron valósult meg két nagy út, Izlandra mentünk, júliusban még bevállaltuk USA-t, Kanadát.

Azért ez nagyon jó dolog, hogy erről is beszélhetünk.

Hát ez azért hosszú folyamat, hogy így tudjak mesélni, hiszen akkor, amikor benne voltam, még azt sem tudtam meghallgatni, ha mások állapotáról, rákos történeteikről meséltek nekem. Akkor nem nevettem a saját megéléseimen, kínlódásaimon.

Mi az, ami még érdekes utazási helyszín, ország lehet számotokra?

Hát anyukámat is el szeretném vinni Izraelbe, a Szent Földre. Régi vágyunk ez már. De tervben van Machu Picchu, Galapagosz és Grönland is! Japán is kitűzött uticél, ahogy Kína is. A kedvesem már volt Indiában, engem még az is érdekelne, egyszer szeretném látni Taj Mahalt, de jelenleg azt helyezzük előtérbe, amelyet ő még nem látott.

Azt is látom, hogy a barátnőiddel is utazgatsz, kikapcsolódsz.

Szerencsés vagyok, mert a párom olyan, aki támogat ebben. Szeretek velük is elutazni, akár városlátogatás, akár síelés, mindenképp jó móka....bolondozni szeretek, nevettem akkor is, abban az állapotomban, mert ez hozzám tartozik.