Hit
Vannak emberek, akiket az első pillanatban megszeretünk. Az én életemben Tünde is egy ilyen ember.
Amikor először megláttam, azt éreztem, hogy ez az egyébbként is hitetetlenül gyönyörű nő belülről ragyog igazán. Szerettem volna megérteni belső szépsége titkát, s hamar egyértelművé vált számomra az, hogy a hite a legerősebb alappillére. Az táplálja, az ad neki erőt, lelki békét. Hiszen mennyivel boldogabban lehet úgy élni, hogy hisszük és tudjuk, mindig van aki segít minket az utunkon és sosem vagyunk igazán egyedül!
A Karácsony elmúltával a hitéről kérdeztem Tündét. Fogadjátok szeretettel a gondolatait!
Mindig is hittem Istenben, de volt, hogy hűvösebb volt a viszonyunk.Elvilágiasodott a gondolkodásom, a meglátásom, véleményem, azaz én úgy egészben. Kaptam is egy óriási pofont, hogy észhez térjek. A Jó Isten 2 hónappal hamarabb szólította világra nekünk szánt ajándékát, a fiunkat. Hetekig hagyta, hogy a sebeimet nyalogatva, a világot, hibáztatva sajnálkozzak az életemen. Fájt minden és mindenki. Aztán egy csapásra változott meg minden. Kezembe került egy könyv, amelyben a koraszülés, mint átok szerepel, olvastam, olvastam és megértettem az összefüggéseket. Elkezdtem hinni, de nem muszájból, mert a hittan órán azt tanuljuk, magoljuk a Tízparancsolatot, a gyónási szöveget. Elkezdtem hinni magamtól, a szikra, ami évekig bennem volt, lángra lobbant.
Ne úgy képzeljétek, hogy vasárnaponként ülök a templomban és nem rohanok elsőpénteken sem gyónni. Olyan hívő vagyok, aki napi kapcsolatban van Istennel bárhol és bármikor.
A gyerekeinket (egyelőre leginkább Jázmint) pedig úgy próbáljuk terelgetni, hogy ők se muszájból higgyenek, mert én magamról tudom, ha eddig nekem valamit meg kellett tennem, bekapcsolt a csak azért se gomb (igen, ez egy nem szép tulajdonság, és a lányom is pont ezt örökölte belőlem). Szóval leginkább példát mutatunk. 2,5 évesen már imádkozott esténként, apa megtanította őt, ez az ő érdeme, ma arra vagyok a legbüszkébb, hogy legtöbbször saját szavait és gondolatait fűzi imává, Isten pedig visszaigazol neki.
Leírok egy történetet. Van anyukáméknak egy nagytermetű farkaskutyájuk, ami egy alkalommal kiszökött az utcára. Anyukám fejvesztve rohangált utána, de nem tudta befogni, Jázmin is ott volt, megijedt, erre leült a lépcsőre és sírva imádkozott, hogy a jó Isten vegye rá Sheldont, hogy bejöjjön, és ne bántson senkit. Anyukám sem hitt a szemének, elmondása szerint a kutya megállt, megfordult és bement az udvarra. Kell a gyereknek ettől nagyobb bizonyíték arra, hogy imái meghallgattatnak?
A Karácsony is erről szól számunkra, kérj és megadatik. Lehet, hogy nem most rögtön és minden egyszerre, amit kívánunk, de ha hiszünk benne és teszünk érte, - mert mint minden, ez is oda-vissza működik, akkor kétség kívül megkapjuk. Úgy magyarázzuk a gyerekeknek, hogy a Jézuska olyan jóságos, hogy a saját születésnapján még ő az, aki ajándékot oszt azoknak, akik megérdemlik és a LEGTÖBB esetben ellenálltak az ördögnek, aki a rosszra buzdít. Azt is fontosnak tartjuk, hogy megértessük, hogy ők sem és mi sem nem tudunk mindig tökéletesen viselkedni, cselekedni, dönteni, ugyanakkor próbáljuk az általunk vélt helyes utat megmutatni és megtartani.
Ajándékokkal nem halmozzuk el őket, általában egy nagyobb értékű (ez ugye relatív, kinek mi a nagyobb érték) ajándékot kapnak, mégpedig olyat, ami hasznukra van, felesleges, huszadik plüssmacit és századik Barbie-t végképp nem kapnak. Jázmin ezt már megérti, még nem volt olyan, hogy dacolt volna amiatt, hogy valamit nem kapott meg.
A férjem születésnapja is december 24-én van, ez még különlegesebbé teszi számunkra a Karácsonyt, olyankor azt is ünnepeljük. A lányunk harmadik éve kíséri őt el az éjféli misére. Mérhetetlenül büszkék vagyunk rá emiatt is. Idén pontosan éjfélkor kezdődött, mondtuk neki, hogy az elég későn van, nem kell mennie, előző években este tízkor volt. Erre felállt, és azt mondta: ,,De nem értitek, én úgy érzem, most szeretném megköszönni és továbbra is megkérni a Jézuskát és Istent a templomban, hogy vigyázzon a családomra.” Nem volt több ellenérvünk …
