A Valentin-nap (könyv)margójára

Pár napja fejeztem be Paulo Coelho: Házasságtörés című könyvét. Mindezt a házasság hete tiszteletére, elég abszurd! Első könyves vagyok, ami Coelhot illeti...még sosem olvastam tőle a rengeteg idézeten kívül semmit, pedig itt sorakoznak a polcomon. Trendi volt, megvettem. Nem állítom, hogy elájultam a könyvtől! Nehézkesen kivehető párbeszéd, közhelyes ömlengés több oldalon keresztül, kihámozandó cselekvés, de! Amikor a végére értem, megérkezett a mondanivaló is, a számomra írt mondanivaló!

A szeretet az egész könyv, az egész megoldás mozgatórugója. Idézem: „ A bölcsesség és a tapasztalat nem változtatja meg az embert. Az idő nem változtatja meg az embert. Az egyetlen dolog, ami megváltoztat, a szeretet.”

Itt most pont arra gondolok, megérkeztünk az űber tuti hatásvadász szeretet aduászhoz. Aztán teltek az órák, és tovább gondoltam. Baromira nem a „hű de szeretlek, mindenkit szeretek, mindenkit elfogadok, mosolygok, mint a bolond tök” effektusról van szó.

A szeretet ezer arcáról, ami konkrétan egy párkapcsolati válságban is előfordul, az egyetlen ami megmentheti a közös életet, ahogy a könyvben is billeg a dolog. Ahogy az életünkben is, vissza-visszatérően. Mert aki azt állítja, nem ő még sosem érezte, hogy milyen jó lenne most elfutni messze, az vagy hazudik, vagy nagyon szerencsés.

Egy párkapcsolatban a szeretet ezer árnyalata játszik. Mivel idővel a gyomrunkban a pillangókat felváltja az éhség, a szerelem érzésén kívül is van élet, illetve kell, hogy legyen! A féltés, az óvás, a tolerancia, az alkalmazkodás, a mostbefogomésnemszólokvissza, a törődés, a főzés, a gondoskodás, a 200-ig számolás, a hallgatokpedignemisígyvolt, szóval, millió, millió árnyalata!

Milyen nehéz is ezeket először a szeretet megnyilvánulásának látni!!! Inkább tűnik önfeladásnak, ám mögötte nem gyengeség dolgozik, hanem az erő, mert cél vezérel.Önmagában a szeretet egy gyűjtőfogalom, ami ha megmarad, mind Pandora szelencéje, rejti a sok érzést, vágyat, szeretetet. De folyamatosan nyitogatni kell a mélyet, hogy aztán látszólag önmagunkról lemondva, kettőt hátra lépve, segítve, hallgatva, csendesen szólva, lenyelve a jónak ígérkező, ámbátor kissé bántó poént, gyertyafényes vacsorát készítve, szemetet betolva, másnapra kivasalva...ez mind, mind a szeretet jele tudjon maradni.

És mi is megérkezünk nem elcsépelve, nem közhelyessé téve....íme ez a szeretet, és az alakjai, a megtestesülése fogható, látható, tapasztalható.

A hétköznapi szeretet, a nap 24 órájában működő, mindent működtetni képes érzés. Átfonja az életünket, még a veszekedések közepén is, mert nem adjuk olyan könnyen a szeretett személyt, sem a szeretetét. A mi szeretetünket sem. És főként az övét nem! Mert az mindennél édesebb, értékesebb, megbecsülendőbb...

Sok alakja van, de mi értjük. És nem számít, ha pont Valentin-napon nem hoz virágot, ha pont szombat reggel megint ő alszik tovább...mert velünk van és a közös életünket átjárja a szeretet ezer alakja. Árnyalata.

Nos, kedves Coelho! Könyv tekintetében kaptál tőlem még egy esélyt...

Csak kérlek gondolkoztass el újra, cáfolj rá a túlsztárolt mondanivalóidra, kérlek! Mert aki így tudja ábrázolni a szeretetet alakjait, az tartogat még valamit!