A 76 éves Éva néni üzenete

Tegnap este Alistánra érkeztünk Ivetával, hogy ott is beszéljünk a könyvünkről, és az anyasággal, a nőiességgel kapcsolatos gondolatainkról. Sokadik állomása ez az ,,Anyább" anyáknak, (amiért nagyon hálásak vagyunk) de minden helyszín maradandó, mindenhol akad egy arc, egy szó, amely emlékeztet később is milyen hangulat uralkodott a bemutató alatt. Nekem különösen érdekes találkozások ezek, mert szeretem fürkészni az emberek arcát, hiszen a mimikájuk többet mond ezer szónál. Ezért érdemes leginkább elindulni otthonról.

 

Az alistáli könyvbemutató fél hatkor kezdődött. Ezt abból tudtam meg, hogy öt után tíz perccel kidobta a facebook, hogy van ma egy eseményem. Hat óra helyett fél hatkor kezdünk...Ja, hogy húsz perc az otthonomtól a település, az részletkérdés! Igazál már kész voltam, indultam is volna, csak azt hittem nem késve, hanem korán érkezem, ahogy szoktam. Hát így kezdődött, száguldva, izgalmasan.

A könyvbemutatók nagy részén Ivetával felváltva beszélünk, van négy fő téma amit biztossan szóba hozunk, mert azokat üzenetként a közösségekben hintjük, nekünk fontosak.

Tegnap kicsit máshogy, más tempóban alakult a szavak áramlása, talán az én hangulatomnak is köszönhetően, mert most magamban zajlanak az önismeretem csatái és mert két beteg barátom is megkeresett előtte. Szeretem ezeket az embereket, a barátaimat és fájdalmasan érint a szenvedésük és a tehetetlenségük. Ennek a súlyával próbáltam teljesíteni a könyvbemutatót, akartam egy színvonalnak megfelelni. Ültem ott, és meséltem. Most is őszintén. Aztán volt egy pont, amikor nem tudtam szólni. Iveta átadta a témát, és én képtelen voltam...elcsuklott a hangom. Nem akarom megjátszani, nem akarok álcával élni, hagytam, hogy ő ügyesen kivágja a helyzetet és míg össze nem szedtem a gondolataim addig folytatta. 

Mire is lett volna jó, ha könnyedséget színlelek, amikor nehéz. Hát nem tettem!

Kétely volt bennem, megtehetem -e ezt azokkal, akik ott voltak, mert ők feltöltődni jöttek, kapni. Aztán felállt Éva néni, aki elmondta 76 éves, és köszöni az estét, mert még ő is, ennyi idősen is sokat kapott tőlünk, ettől a találkozástól. Kiemelte, vigyük hírét annak, hogy ő, ennyi idősen nagyon csodál bennünket, mert milyen erősen vagyunk. Hogy az amit létrehoztunk nagyszerű! Büszkék lehetünk magunkra.

Megvigaszta a lelkem. Nem a dícséret, nem a kedves szavak, hanem Éva néni kimondatlan alázata. Szavain túl nekem más üzenete is átjött, mégpedig, hogy ennyi idősen képes befogadni az újat, a mást. Két nő kétféle útjának történetén túl az erőnket emeli ki, a közdelmünk folyamata eredményét ismeri el. Hetvenhat évesen.

Nagymamáim már rég odaát vannak, Éva néni mondatai lehetnének az övéik is. Azt hiszem Iveta is így érzi. Léleksimogatás. Épp jókor. Nem véletlenül. Generáción átívelő Női erő, egymásnak. Ivetával közösen megélve. Összekötve. 

Csak egy könyvbemutató...csak egy péntek...! Nekem gyógyír, oldás, szeretet...