Hagyjátok magatokat legalább Nők napján ünnepelni!

Néhány napja ünnepeltük a NŐNAPOT.  Nekem, aki egy elsősorban nőknek és nőkből formálódó közösségét alakítgat, különösen fontos ez a nap.

Nem volt ez mindig így. Számomra is csupán egy volt ez  a többi nap közül.Mára ez már az én ünnepem is, s összefüggésben van ez azzal, ahogy magát a nőiességemet élem meg. Mert már megélem. Szeretek nő lenni, büszke vagyok rá.

Szeretem a női lét  energiáit és ezen a ponton nem azokra gondolok, amelyeket elsőként társítanak vele.  Hiszek benne, hogy a női erő összetart, sebeket gyógyít, ellenfeleket békít, előre viszi a világot. Tanít, segít, ösztönöz, példát mutat. Változásokra sarkall, átrendezi a világ energiát és nem úgy, hogy férfi vehemenciával indul a harcba, hanem úgy, hogy a saját ősi, teremtő erejét kamatoztatja.

 

Fontos, hogy magunkénak éljük meg ezt a napot. Ahogy én, úgy ti is. És pontosan ezért vagyok dühös, vagy talán csak szomorú, hogy még a női létezésért, nőnap alkalmából is másoknak köszönitek, hogy nők lehettek. Igen, a férfiaknak.

Fontosnak tartom, hogy hálásak legyünk a társainkért, a férfiakért. Azokért, akik mellettünk állnak, segítenek minket, s mi is őket, hiszen ebben a kötelékben egyek vagyunk. DE: ennek ellenére mégis két különálló ember vagyunk! Két teljes ember!

A női létedet köszönd anyádnak, nagyanyádnak, ha jó példát mutatott ebben, s azt is ha nem, s ezzel megfogalmazta benned a hogyan máshogy igényét.

Légy hálás érte nőtársaidnak, akik támogatnak. Azoknak, akik nem azt hirdetik, nem fontos, ki a férfi és ki a nő. Hogyne lenne fontos! Nem vagyunk és nem is kell hogy mindnyájan egyformák legyünk!

A nő a női energiáival elérheti ugyanazt, mint a férfi a maga férfi erejével. Lehetnek hasonlóan nagy álmaik, vágyaik, elláthatnak ugyanolyan fontos feladatokat  ugyan olyan tökéletesen, de ennek eszköztára  és útja sem lesz ugyanolyan, s szerintem ez így van jól.

Ne az jelentse az egyenlőséget, hogy nemtelenek leszünk, hanem az, hogy nőként elérhetjük azt, jogunk lehet ugyanarra,mint egy férfinak.

S igen, legyen fontos, hogy valaki nőként néz rád, szeret, tisztel, kíván, de ne ez határozzon meg téged, ne ez tegyen nővé!

Tanuld meg magadban felfedezni a nőt! Tanuld meg tiszteni és szeretni!  S légy rá mérhetetlenül büszke! Mert ha ezek sikerülnek, mások ugyanígy fognak nézni rád.  Nők napján, s az év összes többi napján is!

A női munka, a női feladatok nagy része láthatatlan. A tiszta ruha, a rend a szekrényben, a polcokon, a tízórai, ami a táskában terem nap mint nap. A tej, ami sosem fogy el a hűtőből, a tartalék füzet és tollbetét, a frissen húzott párna, a lázából kigyógyított gyerek, a bevarrt foltok, a megvígasztalt, sérült kis szívek a családban. A frissen főzött kávé az irodában, a mindenkinek odakészített nasi ebéd utánra, a letörölt polc, az illatos ebéd ... maga a normális, élhető élet.  Hagyjuk, hogy legalább Nők napján látszunk egy kicsit jobban, s vele minden, amit a világért nőként teszünk!

A csodás képért köszönet a dunaszerdahelyi Florency virágüzletnek!