Kórházi vakáció 1.rész
Szakad az eső, másfél órás dugó után után megérkezem Pozsonyba, a kétnaposra tervezett kórházi vakációra. Egy órás procedúra után szobához is jutok. Belépek, bemutatkozom.Szép nevem van, csak nehéz megjegyezni állítólag. Az, hogy kik ők látom kiírva, mert egy hete vannak a szobában. Megkérdezik mit olvasok, mondom a címe A NŐ. *****
Az egyik szobatárs: Marika, 70 körüli, nagyon jól tartott, csinos, intellektuális nő, egy hozzám közeli városban él. Keveset tudok még róla, veseproblémái vannak, pedig azt hitte ,,csak" sima szívinfarktus. 99 éves anyukájával, és 50 éves fiával törődik.
Várja a mai szabadulását:
- A férjem jön értem, itt lakik pár utcával odébb...- vár egy kicsit,rám néz, magyarázza...-,,Viete nejak sme sa nerozviedli, každý býva inde..."- igen más utakat jár, mással vannak, valahogy nem váltak el mégsem.
Biztatom, milyen jó, hogy beszélnek, erre azt mondja: ,,Peeersze, ilyen infarktus után úgyis a gyerekei apja az, aki mindig érte jön...Az élet már csak ilyen."
Szép gondolat. Megjegyzem.
Mondom neki, hogy modern vagyok. Jó, ha közel van. Nevetünk:) Könyvelőnő,beszélgetünk erről, arról ,,dotációkról", pályázatokról.
*****
Másik szobatárs: roma nő, 60 körüli, agydaganat műtét előtt jöttek rá, hogy van valami pajzsmirigyproblémája. Egész nap cigizik, mint az őrült.
-,,Engem 10 évig az agydaganat nem vitt el, akkor ilyen cigi se fog!"
Elmeséli közben,hogy ő neveli a hat éves unokáját, akit a szülei nem akarnak nevelni, a ,,fehér" anyja már a szülőszobán lemondott róla. Azt mondja, még 15 évet kellene élni. Ilyenkor nincs idő meghalni. A gyerekek adják az élet értelmét.
