Én esküszöm elszököm otthonról!

A pöttyös pizsamas nő csapzott volt és zaklatott. Három órán át hallgatta,hogy a Férje értékeli az elmúlt nyolc hét karanténban töltött napjainak eredményeit.

Hirtelen zúgó zajt hallott a szívében és agya legmélyebb rejtekében. Bevágta az ajtót és csütörtök este 22.23-kor beült az autójába egy védőmaszkkal, egy kabátban, egy cigis dobozzal, pizsamában és világgá ment.

Először nem tudta merre van a világvége,mert mindig azt hitte a vége már nem a világ része. Gyerekkorában sokszor látta, hogy anyját egy férfi veri,anyjára egy férfi ordít,anyját egy férj nem tiszteli. Ő így nem akarja! Hát kimondja, vége.

Elhajtott a városba, pöttyös pizsamában. Az utcák üresek, se egy ismerős, se egy kutya, még olyan sincs, aki épp az ebét sétáltatná. Tovább vitte az útja a Duna partra, levegőt szívni.

Levegőért Dunára menni, abszurd!

Városi rendőrök jártak a töltés tetején, úgy gondolta jobb, ha visszafordul. Hogy nézne már ki a kisvárosi havilap főoldalán,hogy ,,síró, pizsamás nőt találtak cigivel a kezében, maszk nélkül csütörtök éjjel a város rendőrei..."? Ennek mi lenne a következménye?

Inkább továbbállt. A közeli parkerdő parkolójában szívta el második cigijét, de ott meg egy másik autó zajára lett figyelmes. Az ablaküvegek párásak, fura zaj szűrődött ki. Kellemetlenül érezte magát és sétálni kezdett. Mégse kopoghatott be az aktivitásukba feledkezett párocskának, hogy hahó, épp összetört a kis lelkem, menjetek már arrébb...inkább ő távolodott. Innen is.

Pizsamában, tíz fokban, kerti cipőben bandukolt kisvárosa utcáin. Eljutott kamaszkora bunkeréhez. A sínek, az egykori megálló, az a ház, de hol van ma mindez? Eltűnt, átépült. Annyi minden nem olyan mint régen.

Mélyen belélegezte a friss kisvárosi levegőt, tyúkok és libák hangját hallotta. Visszaült az autóba. Hova tovább? Bor, barát kell és még több sírás. Így jutott el a szomszéd házig. A teraszon maszkban folytatódott a pizsamaparti. A két fiatal nő mindig azt tervezte, rendeznek majd pizsipartit a gyerekeiknek. Lett. Nekik. Gyerekek nélkül. A két nő átértékelte együtt az értékelőiket. Férjeket, férfiakat, gyerekeik apját. A házimunkát. A sorsot. A mosást, a főzést. A karriert és a vasárnapi ebéd kínálatát. A rosszul telepakolt mosogatógépet, a robbanó házat, a háztartást, a rendetlen gyerekszobát, a nem elég jól kivasalt inget. Nevettek. Hosszasan és szívből. Eltervezték, hogy másnap elmennének együtt világgá. De azért így, három dologgal a zsebben azért mégsem lehet.

Ezért hát a pöttyös pizsis nő hazatért aludni. Ma nem sikerült, de nem baj, majd holnap elszökik otthonról, úgy igazán....