Tökéletlenül is tökéletes!

Elég volt a rejtőzködő életmódból!
Kimegyünk a strandra. Igen, akkor, amikor sokan vannak...
És igen, napozni is kellett volna, meg fitneszbe járni az elmúlt hónapok alatt. 
Ráadásul már az örök klasszikus fekete bikinit is kinőttem, kellett volna egy új. 
Szóval rajtol a strandszezon!

 

Az első sokk akkor ért, amikor a rántott sajtomra várva belenéztem a kis büfé ablakába, és ott nem csupán a szimpatikus fiatalembert pillantottam meg, hanem egy női testet is, ami tutira nem lehet az enyém!!! Körbe is néztem, hátha sorakozik mögöttem valaki, aki nálam sokkal kerekebb. Aztán reméltem, hogy az ablak torzít, mert mondjuk belül egy nagy zsíros paca ferdít, de nem...tiszta volt.

Akkor be kellett látnom, a has körüli úszógumik nem felfújhatóak, nem a lányomé maradt rajtam, ez bizony az enyém. Hat éve nem láttam ilyet magamon, és most újra itt terpeszkedik előttem ez a kis izé...
Miután benyomtam a hasábos sajtomat, rögtön el is bújtattam a kis redőket, felvettem a hosszú blúzomat.
Vajon ha a narancsbőröm is szembefut velem valamelyik kirakatban azt mivel takarom el?
Ilyen kérdések zakatoltak az agyamban, amikor körülnéztem. S mit láttam? Több száz ember közül talán három valóban makulátlanul szép testű nőt. Férfit? Egyet, komolyan! Az is úgy pózolt a törölközője mellett, hogy a barátnőmmel kinevettük, mert már abszurd szobornak is elment volna.

Hát ez van! 

Voltam nádszál vékony, előtte meg kicsit erős, most telt. A keblek méretét tekintve biztosan állíthatom az utolsó jelzőt és ki is tehetném a MEGTELT táblát (az anyatej csapolása kisfiam privilégiuma).
Nehéz volt elfogadnom most nekem is, hogy híztam, változtam, mert úgy szerettem az anorexiás kis méretemet, 47 kilósan a legnagyobb lányruhákban járhattam.
De miért? Mert nekem az volt a szép, akkor éreztem magam szexinek, kívánatosnak, könnyűnek, rugalmasnak. Most kicsit máshogy vagyok ezzel.

Elfogadom, hogy négy hónapja született a kisfiam, és hogy a szoptatás miatt jóval nagyobb az étvágyam, de több kalóriát is égetek el. Ezért adtam is a testemnek három hónapot, hogy regenerálódjon, meg szeretgessem amiért olyan sokat kínlódott a fiamért. Meg is jutalmaztam azzal, amit kívánt. Azonban most ideje visszatérni a valóságba és szembenézni az új testtel. Nem vészes, csak pici többlet, szerethető, máshogy. 

Szerethető, mint a ráncaim, amelyek korán reggel virgonckodnak az arcomon.
Szerethető, mint a combomon a repedések, mert hol nyúlt, hol összehúzódott a bőröm.
Szerethető, mint a hasi vágásaim, a sűrű szemöldököm, a vékony szálú hajam.

Ez a test, amiben most lakom az elmúlt időszakban kihozta magából már másodszor a legtöbbet, legjobbat. Igazán megérdemli, hogy örömmel nézzem, hogy kritika helyett élvezzem a nyarat és a strandszezont vele, benne, érte!
Mert van még ideje és lesz alkalma megfelelni az én hiúságomnak évekig. 
Miután erre ráeszméltem levetettem a "takarómat", és jól esett!Tegyétek ezt Ti is! Tökéletlenül is tökéletesek vagytok!