Az én rémálmom a mellgyulladás !
Az én kisfiamat hat hete táplálom a testemből, a melleimből.
Amikor megszülte csecsemőjét a Nő, miként képes egyik percről a másikra átváltani tápláló funkcióba a vajúdó, görcsökben fetrengő női test?A természet örök rejtélye az, hogy hol van elkódolva ez az ösztön az anyában?!
Táplálom a kisfiam, ennek hála egy hónap alatt kicsi testsúlya egy kilóval nőtt, hét és fél centivel megnyúlt. Csodálatos milyen egyszerű folyamat ez.
Az anyatejnek azonban számomra inkább a szoros kötődés a legfelemelőbb velejárója. Az a fordulat, hogy a szülés után sem távolodom el a babától, hanem függünk egymástól, és ennek kapcsa a tejecske, amelyet a mellemből csapol magának a baby.
A lányomat két évig szoptattam, egyszerűen azért, mert sokszor mást nem vett el, a hozzátáplálás nálunk csak másfél éves kora körül lett sikeres. Abban a két évben mártírkodtam, mert havonta egyszer begyulladtak a kebleim, egy évig négyhete 39 fokos lázban fetrengtem és reméltem, hogy a tejecske megindul kifelé. A mellgyulladás mértékétől függ, de nagy fájdalommal járó állapot. A vörös és feszülő mell olyan, mintha belülről égetnék, kívülről pedig savval marnák. Ha ebből szoptatjuk a kicsit, el lehet képzelni a baba szájának szívó mozgása milyen lehet...Mellesleg csak annyit tehet az anya, hogy erre a mellre még többet helyezi a babát, mert így beindul a tej, s nem stagnál a mirigyekben.
Nos, a mártírkodás a részemről nem csak abban nyilvánult meg, hogy ezeket az állapotokat két évig tűrtem(nem bántam meg, mert Csenge nagyon erős immunrendszerrel rendelkezik), hanem mert a magas lázat és a nagy fájdalmat gyógyszer nélkül csináltam végig. Egyszerűen azért, mert nem akartam a kislányom szervezetét, máját terhelni a gyógyszerekkel. Hiszen ő volt a legfontosabb, a törékeny kis test, aki belőlem nőtt, mint gyökérből a törzs.
Egy év után aztán a homeopata orvosom adott olyan szereket, amelyek csökkentették a gyulladás mértékét, és segítették a tej ürülését, így magas láz helyett csak hőemelkedéssel és kimerüléssel járt a mellgyulladás.
Ezt a történetet olvasva talán érthető, hogy a várandósság utolsó heteiben már előre aggódtam a kisfiam szoptatási időszakában vajon előjön-e újra ezt az állapot, és csak azt reméltem megúszom, bár a hajlam erős.
Nos, eltelt öt hét, és semmi gond nem volt. Olyan nyugodt voltam, gondoltam, most már talán megszűnt a veszély, de hétfő éjjel arra keltem, hogy csomós a keblem, és fájdalmas vörös foltok jelentek meg rajta. Ez volt a hét eleje, szerdára gyűjtöttem erőt. Erre csütörtökön, minden figyelmeztető jel nélkül, újra emelkedett a lázam és furcsa mintákat alkottak a vörös vonalak, igen, megint a mellemen.
Most, két gyerkőccel nem tudtam gyógyszer nélkül átvészelni, lázcsillapítót vettem be, s nem hatott. Ijesztő volt, de most is segített a homeopátia, mert nem állt meg a tej, de a láz csak emelkedett.
Ekkor jött a felmentősereg, család: unokatesó, anyu és a nővérem. Pelenkáztak, vigasztaltak, ringattak és szeretgettek egy kisembert.
Nyolc óra után csillapodni látszott, s én gondolkodtam.
Miért kaptam? Mit tehetek a testem védelméért? Meddig viselhető el?
fotó: internet
Sokszor tudatosítom, hogy semmi sincs ingyen, vagy hogy pontosabban fogalmazzak, így teljes ez az élet. Hiszen ilyen kínlódás után, másnap, minden sejtemmel érzem az életet. Becsülöm, hogy nem fáj. Örülök, hogy főzhetek, mert van fizikai erőm. Sokat nevetek. Megemelem a picit és büszkén nézem a kis hurkáit.
Ilyen fájdalmas napokon tudatosítom a szerencsém, mert a családomra számíthatok.
A mellgyulladás nem vicc, antibiotikummal kezelhető. Természetközelebbi hozzáállással is átvészelhető, persze sosem olyan gyors, mint a gyógyszer. Meleg borogatás, sőt káposzta levél a mellre, sok folyadék, pihenés, gyakori mellretétele a babának.
Senkinek sem ajánlom, hogy ebben az állapotban ne menjen orvoshoz...ki mit gondol és ahogy érzi magát azt cselekedje.
De beszéljünk erről is: nem csak az én rémálmom a mellgyulladás.
S igen, a szoptatásnak számtalan pozitív oldala mellett van ez is...az árnyoldal.
Én elfogadom, hogyha anyukák ilyen vagy olyan oknál fogva feladják a szoptatás, mert szerintem annak sincs értelme, ha valaki fájdalmak árán kitart és szenved( mint én ). Vallom ezt én, jópár mellgyulladás után és előtt!
Hogy miért nem adom fel akkor most én? Egyrészt remélem, hogy ki tudom magam kezelni, s most emiatt többet pihenek majd.Másrészt azért, mert Ábel teste az én szenvedésemtől függetlenül mégis erősödik. Mert még csak hat hetes a fiam. Mert olyan szomorú lenne, ha ezt a rengeteg tejet elapasztanám, és ami a baba legoptimálisabb fejlődését elősegíti, elpazarolnám.
Most másodszor szülöm meg a fiam, csak ez a folyamat már nem egyszeri dolog.
