A kenyerem nem szép, de finom! koronanaplók #17
Sokan vágnak bele kenyérsütésbe manapság, érthető okokból. Örvendetes és természetes ez Csallóközben, a világ egyik legjobb búzát termő földjén. Ezért írok most a saját kenyeremről, bátorításul. Hat éve kezdődött nálam, a második terhességem idején.
Belső sugallatra vágok bele dolgokba, így működöm. Az okát nem tudom sose. Esetleg utólag kiderül. Amibe külső késztetések hajtottak bele, mindig belebuktam. Sok kudarcom van/volt.
Eszembe jutott tehát, hogy kenyeret fogok sütni. Kell. Elkezdtem recepteket keresni, először élesztőssel próbálkoztam. Szép lett. És rossz. Az élesztős kenyér - kalács.
Lassan derült ki számomra, hogy kovász kell. Az is, hogy a kovászban nincs bolti élesztő. A kovászban csak maga a kenyér anyaga van - liszt, víz.Meg a teremtő beavatkozás - először a baktériumok végzik a dolgukat, aztán jön az ember. És idő is kell neki, sok.
A kovászos kenyerem csúf lett. Lapos, kemény. És jó.
Ahogy növekedett hasamban a kicsi, úgy lett egyre jobb a kenyerem.
A kovászos kenyér azért ment ki a divatból, mert lassú. Recept, tuti leírás sincs. Mindez nem felel(t) meg a korszellemnek, ami azonnali sikert, látványos és tetszetős végeredményt vár el. Hogy ezt milyen úton éred el, és a tápérték - mellékes. Ezért olyan a bolti kenyér, amilyen. De nem csak a kenyér.
Kenyeret sütni nagyon egyszerű, megtanítani mégis nehéz. Csak megtanulni lehet, lassan. Évszázadokig, talán ezredekig kézről-kézre adott tudást kell újraéleszteni. Szóban átadni is csak egy részét lehet. Kezdőlökésnek jó egy tanfolyam, segítő facebook-csoport.
Lehet kérni kovászt, de az nem a te kovászod. Egy darabig hajtani fogja a másik lendülete, de ha nem rakod bele a saját mágiádat, figyelmedet, meghal. Ha belerakod, onnantól már a te kovászod.
A tanulási folyamatnak része a gyors siker, elbizakodottság, kudarc, nyűglődés, majdnem-feladás. Mindez megkerülhetetlen. De ha nem spórolod meg, egy idő után beáll a viszonylag állandó jó minőség.
Egyfajta kenyeret sütök - A kenyeret. Egy darabig formázgattam, bevagdostam szépen, szakajtóba tettem, kiflivel próbálkoztam - elhagytam mind.
A kenyerem nem éppen szép ma sem. De tényleg jó.
Hrbácsek-Noszek Magdaléna felhívását elfogadva néhány felvidéki írva gondolkodó, gondolkodva író nő gondolatait olvashatjátok mostantól sorozatként a mertnoneklennijo.com oldalán. Szeretnénk egyfajta rendhagyó naplóként megosztani veletek azokat a gondolatokat, félelmeket, kérdéseket, s talán válaszokat is, melyek eddig főként bennünk dolgoztak és úgy gondoljuk róluk, másokat is érdekelhetnek ebben a most kialakult zavaros és hangos világhelyzetben.
