VándorLáss és a Nő
Kellett ez a néhány nap, hogy leüllepedjen bennem az a sokféle gondolat, amelyet magamba szívtam és azóta tovább éltettem magamban az utolsó, augusztus 23-i klubestünk óta. Vendégünk Kovács Zoltán, Kovi, volt. A VándorLáss atyja, családapa, túravezető, buddhista tanító, részben, leginkább Ember nagy E-vel.
Ez nem csupán az én szubjektív megállapításom, erre utal az is, hogy a több mint két órát szinte Kovi egyedül végigbeszélte, mi Ivetával pedig mélyen hallgattunk.
Kovi beszélt arról, hogyan viselkednek és miként viselik a hosszabb, fizikai megterheléssel járó utakat a nők. Az utazásról, a jelenlétről, a saját és családja kalandos életéről( négy gyermekükkel Andalúziába költöztek egy indíttatásnak köszönhetően) is nyíltan mesélt.
Firtattuk a női lélek vándorlásait. Kovi elmesélte, hogy látja, hányszor történik meg velünk, hogy bár a túrán fizikailag ott vagyunk a lelkünk nem szabadul, az otthoni gondokkal küzd, elmélkedik, megoldást keres. Ezzel neki is meg kellett küzdenie, sokszor érezte, hogy az utazáson a családján agyal, míg otthon már az új cél dolgozik benne. Ennek a felismerésnek hála ma már gyakran kérdezik az utitársai hogy hogy neki nem hiányzik a családja, a párja, hisz nem akarja őket hívni, üzenni nekik. Ő már megtanulta, hogy ott kell lenni, ahol vagyunk, és mert a sok ügyintézés, amíg egy utazáson lehet csak akkor hozza vissza a beleadott energiát, ha arra az élményre koncentrál amit ott kaphat.
Szó esett a nők és férfiak állóképességéről, és leszögeztük, hogy hosszabb távon általában a nők kitartóbban tudnak küzdeni a cél eléréséért, nehezebben adják fel. ( Nem akarunk általánosítani, mert vannak kivételek.)
José Mujica, Uruguay volt elnök is szóba került, Kovi elmondta az egyik gondolatát, aminek most is a hatása alatt állok. Nem tudom szó szerint idézni, de talán így ídézte Kovi: Nem szegény vagyok, szerényen élek, megkönnyítve a csomagomtól. Éppen csak annyiból élek, hogy a tárgyak ne rabolják el a szabadságom!
Feltettem neki azt a kérdést is, hogy mitől más egy VándorLáss, milyen a hangulata, mi teszi azzá, ami. Kovi ha nem is adott volna választ is kaptam volna, hiszen az est végére megértettem, mert a Buenna Caféban olyan nyitottság és szeretet volt jelen, ami egyébként a szemináriumokon is meg szokott jelenni. Ez a kulcsa a sikerüknek, ahogy a miénknek is, mert Kovi, és gondolom a többi túravezető is, szívvel lélekkel jelen van a munkában, az utakban.
Jó volt kalandozni, Kovival menni az andalúziai életükbe, hallani a nagy dombokról, aminek hála a családja már nem akar biciklitúrára menni...
Felemelő volt ennek a Férfinak az expedíciójairól hallani, ahogy megnézni a videót, amit az esőerdőkben forgattak. Komoly üzenete mindannyiunkat megérintett.
S nem utolsó sorban ennek az estének számomra azért is volt komoly jelentősége, mert a születésnapomat ünnepelhettem a Mert nőnek lenni jó csapatával, közösségével. Iveta a meglepetések koronázatlan királynője. A beszélgetés lezárása után torta és a 33 gyertya helyett kis tüzijáték, meghittség, meglepetés, és őszinte könnycseppek vették át a stafétát, mert annyira kézzel fogható volt a szeretete mindazoknak, akik velünk tartottak, de legfőképp Ivetáé, aki a köszöntőben az egyik társának nevezett.
Elmondtam, hogy teljesnek és harmonikusnak érzem magam és az életem, hála mindennek ami a MNLJ, a múltnak és jelennek, mert ennyien szeretnek és én ennyi ember életében jelen lehetek.
De legfőképpen, mert minden napomban ott a csoda, az élet, a melegség. Rengeteg kincsem van: Ti, a család, a barátaim, az ismerősök.
Hálás vagyok Nektek kedves Olvasók.
A Gondviselésnek, mert megadatik, hogy megéljem önmagam.
