5. Mert nőnek lenni jó - az élmény
Mindig, minden egyes Mert nőnek lenni jó után nehéz úgy öszeszednem és megfogalmaznom a gondolataimat, hogy azokban minden benne legyen, mind a megélt dolgok, élmények, mind pedig az érzések tekintetében.
Most is nehezen tudom leírni ennek a csodás egy napnak a történetét, amely valójában fél évet foglal magába. Ennyi ideje volt megszületőben. Napról napra, hétről hétre alakult, formálódott, csiszolódott, teljesedett ki mindaz, amit mi a nagy napra nektek megálmodtunk.
Igen, talán ez a helyes kifejezés. Megálmodtunk egy álmot, amely az eddig megszokott és most is gazdag és változatos tartalomnak igazán fényes és méltó keretet tudott adni.
Ez alkalommal ugyanis még több okunk volt az ünneplésre, hiszen az 5. Mert nőnek lenni jó egyben az új polgári társulásunk megalapításának ünnepe és keresztelője is volt. Nehéz volt ezidáig hallgatni róla, titkolózni, mikor legszívesebben már a bejegyzés napján kikiabáltuk volna a nagyvilágba az örömünket. Mégis úgy gondoltuk, az igazán méltó formája a bejelentésnek és az ünnepnek az lesz, ha ezt az egészet veletek együtt élhetjük meg.
És igen, volt álombéli vidéki nappali, volt pezsgő, volt torta és fotófal, na és persze voltak könnyek is, igazi örömkönnyek. És még mennyi minden más!
Merthogy az igazi csoda az volt, ahogy a fél év alatt Krisztina és körém egy igazi csapat gyűlt össze. Emberek, nők, akiknek ugyanolyan fontossá vált ez a nap, a mi közös nőünnepünk. Mennyi ötleteléssel és alkotással teli este, hétvége! Mennyi energia!
Számomra ezek ugyanolyan fontosak, mint amilyen a szombati nap volt. A program megszületése, amely most is viszonylag gyors volt. De AZ A PILLANAT, csupa nagy betűvel, mikor a program összeállt!!! A teljesség érzése leírhatatlan. Aztán jöttek sorra az újabb részletek és varázslatos pillanatok. Mikor a plakát színei és grafikája összeállt és azt sugallta, amit szerettünk volna! Szegény Jenő, készített jópár változatot, még több változtatást, színárnyalatot, de végül mégiscsak ott volt a pillanat, tudjátok, a csupa nagy betűs, mikor kinyitottuk a mailben mellékelt tervezetet és hátradőltünk. Mert ez volt az, ezt álmodtuk meg.
Aztán kellett egy nappali,mert vonatkoztassunk el attól, hogy ez egy előadóterem, mi a saját, képzeletbeli nappalinkban szerettünk volna veletek beszélgetni igazi barátnős hangulatban. Hónapokkal ezelőtt ültünk Zsuzsival egy egy laktózmentes espresso fölött. Lehet, hogy a csodához kell az ihlet, a hely varázsa, az inspiráció, meg persze varázspor és tündérek is, s ott, akkor mindezek tényleg meglehettek, mind, egytől egyig egy időben és egy térben, mert megszületett ez az ötlet, bevillantak képek nekem, megjelentek, akár egy álom, majd a kellően kreatív (kávé) ivócimborámnak köszönhetően napokon belül valósággá váltak. És igen, Zsuzsi is egy energiabomba, elszabadult vele és benne minden, alakult a kép, körvonalazódott az álom, s lett egy nagyon ügyes Tominak és Tibinek hála valóság, a mi megálmodott valóságunk.
Nincs ünnep pezsgő és torta nélkül. Tudtuk, éreztük és szerettük volna, ha igazi vendéglátókként tudunk fogadni titeket, mégha tisztában is vagyunk vele, hogy nem emiatt jöttök el hozzánk újra és úra. Vagy talán ezért is? Hiszen biztosan érzitek, hogy szeretetbe érkeztek és jó helyen vagytok nálunk, köztünk.
Üzenet üzenetet követett, ötletelés, a hogyanok keresése, s azok meglelése. Kép kép után. Regi boldogan és büszkén küldi a felcímkézett Mert nőnek lenni jó pezsgők képét. Izgatottan küldtem tovább Krisztinának, itt van, megszületett, így várunk titeket. Egy újabb varázs, egy újabb megélt csoda és álom.
S így születik meg a torta Böbének hála. Egyeztetünk formát, díszítést, ízt, nagyságot. S pénteken jönnek a képek: Jó lesz? Hát hogyne volna jó!!! Megint ébren álmodunk.
Heni segített nekünk abban, hogy lehessen bögrénk, megszülessen A BÖGRÉNK! Jó érzés, hogy szeretitek. A Krisztina által két éve megálmodott nőiesség szimbólum most megannyi otthonban, munkahelyen van jelen s jelenti ugyanazt, hogy Nőnek lenni jó.
S ha már Heni. Megküzdöttünk a fotófallal, nem titok. De akartuk, nagyon akartuk, mert mindenkinek kell az élmény, kellenek a képek barátnőkkel, családtagokkal, vagy akár egyedül. Előttem is már itt hever néhány, kihívatva, kézbe foghatóan. Jól esik általuk újraélni az élményt.
A fotóhátteret ragasztani nem lehet, rögzíteni nem volt mire. Megint csak bizonyított a női kreativitátás, s Heni megálmodott egy olyan konstrukciót, amely megoldott minden problémánkat és még a rendezvényen felkeltette mások érdeklődését is.
Nem hagyhatom ki a sorból a kézműveseket és a kreatív embereket sem, hiszen olyan nagy energiával készültek a nagy napra!
Kata például hetekig készítette a kézműves kozmetikumokat, s ahányszor valami újat sikerült alkotnia, jött a kép és mi részesei lehettünk az alkotása örömének ahogy annak is, ahogy kreatív tehetségét és szakmai tudását kombinálva szárnyalt. A háttérből figyelve mondhatom, hogy hihetetlen sokat dolgozott és fejlődött és jó volt ennek a folyamatnak a részese lenni.
- "Ugyi" jó lesz?
- Nyugi, jó lesz. ♥
S a nagy szombatot megelőzte egy nagy péntek is, amikor fél nap alatt mindennek össze kellett állnia és minden össze is állt. Jött a bútor, a pezsgő, a fotóháttér, a kézművesek, a hangtechnika, jött Gabi, aki bár mindvégig a beteg kisfia mellett kellett hogy legyen, autóba ült és száguldott az üdítőkkel. Gabi, ha olvasod ezeket a sorokat, tudd, mennyire hálás vagyok neked, amiért másodszor álltál mellénk és bízom benne, hogy ősszel már velünk együtt fogod élvezni mindazt, amit megalkottunk.
Péntek esti szervezett káosz, félig kész díszlettel.
A pénteki naphoz még hozzá kell tennem, hogy ott akkor Krisztinával mindketten éreztük, hogy nem csak ketten vagyunk. Egy közösség alakult itt ki. S amerre csak néztünk, keményen dolgozó embereket láthattunk. Matyi, Tomi, Zsuzsi, Tibi, Kata és még egy Kata, Heni, Ildi - köszönet mindenért! S nem hagyhatom ki a sorból a szombati napon csatlakozó segítőinket sem: Krizsit, aki megküzdött az elemekkel és az intenzitásából nem veszítő, végtelen gyerekenergiával. Vagy Dianának és Gabinak, akik Ildivel hármasban átvették és tökéletesen levezényelték a kezdeti feladatokat, így volt alkalmunk pohárral a kezünkben fogadni titeket a mi közös ünnepünkön. Köszönet Adrinak, hogy immár másodszor állt mellénk, s egészítette ki a rendezvényünket hasznos, egészség és mozgástudatos töltettel.
Nem volna teljesen őszinte a beszámoló, ha nem említeném meg a gyenge pillanatokat, a nehézségeket is. Mert igenis, voltak ilyenek. Sok nem várt feladattal szembesültünk, olyan dolgokkal, amelyekre nem számítottunk. Hogyan is lehett volna, hisz 120-130 embernek, na meg persze magunknak igyekeztünk megfelelni, s ez utóbbi volt az igazán nehéz. Kérdések, hogy nem álmodtunk-e túl nagyot. És azonnali válasz, hogy de igen. De ezt csak így lehetett, mert ez az egész egy fantasztikus álom megvalósulása! Volt, hogy kidőltünk, volt hogy félve kapcsoltam be a számítógépet, félve nyitottam meg Krisztina üzenetét és fordítva, attól rettegve, hogy már megint mi a gond. Kifeküdtünk. Egyikünk, másikunk. Lebetegedtünk. Az én szemem pénteken kapott huzatot, s szenvedtem vele szombaton, Krisztina mára átvette a stafétát tőlem, s küzd a kellemetlen tünetekkel.
Sokszor voltunk a határon. Aztán jött egy csomag, benne ez:
Csak úgy. Mert megihlettük Vicát. Csak szeretetből, félig ismeretlenül ... és mégis.
Vagy mikor lázasan feküdtem egy héttel a nagy nap előtt:
Vagy egy várakozó, izgulós üzenet, hogy jaj de jó lesz ez az egész. S én újra talpraálltam, s talpraállt Krisztina is, hiszen akkor újra tudtuk: tényleg minden jó lesz.
Múlt szombaton együtt élhettük meg a csodát.
Megvalósult az álom.
Mindez még mindig kevés lenne nélkületek, ezt biztosan tudjátok. Miattatok, értetek, veletek alakul.
Ezt adjátok hozzá a jövőben is, csak ennyit és mégis ilyen sokat. Az okot, hogy legyen miért, kiért dolgoznunk. Hogy újra és újra érezhessük: Nőnek lenni jó!!!
S hogy merre tartunk most, mi az utunk polgári társulásként?
Hamarosan erről is elárulunk néhány újabb részletet.
További képek a Facebookon, köszönet értük Göndör Lacinak.
Így a végén még egy virtuális nagy ölelés Matyinak, amiért az egész nap támaszunk és segítségünk volt.
