Így nyaralunk mi gyerekekkel

Gyerekkel a nyaralás lehet kihívás, gond, feladat, de ha okosan szervezzük, akkor ahogy ők, úgy mi is  elégedetten érhetünk haza a  vakációról.

Persze azt állítani, hogy egy családi kirándulás ugyanúgy száz százalékig pihentető, ahogy egy barátnős, vagy egy két személyes  romantikus utazás  álszentség és hazugság lenne, de annak, aki magát a családi létet is képes pozitívan megélni, a közös vakáció is  élvezetes lehet.

Tizenegy és hatéves lányaink vannak, akikkel pici koruk óta sokat utaztunk már. Többször repültünk, de arra is volt már példa, hogy ezer kilómétert utaztunk velük autóval  a nyaralásunk uticéljáig, majd ugyanannyit vissza.

Egy egy wellnesshétvégére minden év elején elutazunk, év közben pedig tényleg sokat kirándulunk, hogy minél több helyet megismerhessünk  idehaza és a szomszédos országokban.

Azt nem állítom, hogy a gyerekek minden egyes alkalommal jól viselték az utazást, vagy teljesen azonosultak az általunk megtervezett programmal, de az idő teltével egyre jobban tudunk együttműködni és így mindannyiunk számára pozitív élményt jelent a kirándulás.

Fontosnak tartom leírni, hogy a mi családi nyaralásaink nem 100%-ig gyerekbarát programok. Az útjainkat úgy tervezzük meg, hogy egyaránt tartalmazzanak a kicsiknek atraktív elemeket és olyan programokat is, amelyek számunkra fontosak.

Minden utazás előtt átbeszéljük a gyerekekkel a lehetőségeket és a számukra érdekes programokat felkínálva gyakran ők választják ki, mi mindenre lennének kíváncsiak. Ezután elmondjuk nekik, mi felnőttek milyen látványosságokat, helyeket szeretnénk felkeresni és úgy ütemezzük a programpontokat, hogy az senki számára se legyen egyhangú. Persze ilyenkor is előfordul, hogy a gyerekek kifejezik nemtetszésüket például egy múzeumlátogatási javaslat hallatán, de mindig elmagyarázom nekik, hogy számomra ez fontos, ők is tanulhatnak belőle és igyekezzenek támogatni a terveimet, hiszen én is elkísérem őket a gyerekes programokra. Fontos, hogy tiszteljük egymás vágyait, terveit, erre tanítani egy gyereket pedig igen is lehet már pici kora óta.

Az idei nyaralásunkkor is hasonlóan terveztünk. Uticélunk ezúttal Kréta szigete volt. Mindannyian nagyon vártuk már a közös kalandot. Szálláshelyünk Kréta egyik nyugodtabb kisvárosa Gouves volt. Ennek a helynek az első számú előnye az volt, hogy mindamellett hogy csendes, a legtöbb gyerekbolondító bóvliárus üzlettől mentes. Így az esti programjaink aktív része lehetett az, hogy lesétáltunk a közeli sziklákhoz megnézni a naplementét, nem pedig a boltokat látogattuk sorra.

Gouves városán belül egy nagy, gyerekbarát szállodakomplexumot választottunk, ahol az all inclusive ellátásnak, a számos medencének és az esti minidisconak köszönhetően mi felnőttek is gondtalanul pihenhettünk.

Még mielőtt elfelejteném, magát az utazást is fontosnak tartom megemlíteni. Két és fél órás repülőút várt ránk, az indulás előtt pedig két órával már a reptéren kellett lennünk. Ez önmagában is kihívás két kisgyerekkel, főleg, ha a kisebbik egy igazi örökmozgó. A gépünk azonban hajnali négy órakor indult! Ennek előnye az volt, hogy a reggelit már a szállodában fogyaszthattuk el és az egész első napot kiélvezhettük. A nehézséget viszont az okozta, hogy éjfélkor fel kellett kelteni a gyerekeket, akik a nagy izgalom miatt alig aludtak előtte és a reptérig vezető úton is éberek voltak. Mit ne mondjak, volt kihívás az indulás elérkeztéig, nagyjából hajnali háromra kezdett a kicsi kifáradni.  Nyűgös volt és mindent megtett azért, hogy mi a lehető legéberebbek maradjunk. Az ember ki is borulhatna ilyenkor, meg is teszi pár percig, de ha belegondolunk, még egy felnőtt számára is megterhelő az éjszakai utazás és várakozás, nem még egy óvodás számára.

A repülőút nagy részét szerencsére átaludta, így Krétára már frissen, energiával teli (juhéééé ) érkezett meg.

Ahogy feljebb már írtam, egy családbarát szálláshely mellett döntöttük Cato Gouves városkában, amelyet St. Constantinnak hívnak.

Régebbi és újépítésű épületek alkotják a kompexumot, a szobák nagy része kétágyas egy pótágy lehetőségével, két épületben pedig tágasabb, családi apartmanok is vannak. Mi is egy ilyenben szálltunk meg a gyerekekkel. Ami ugye kevésbé  volt csilli villi, mint a fehér berendezésű, kétszemélyes szobácskák, de egy hét után azt gondolom, mindannyiunknak jobb volt így, hogy nem kellett nyomorognunk és mindenkinek volt saját tere a nagy lakrészben.

A fáradalmas utazás és a kényeztető reggeli után nem is volt kérdés, hogy a gyerekek rögtön a medencét veszik irányba ( mi meg a partján található bárt és nyugágyakat).  Az azonnali fürdés lehetőségével már otthon is motiváltam őket, így még jobban együttműködtek velünk. A nagyobbik lányom kézi poggyászába erre a célra fürdőruhákat, labdát, mini kiszerelésű napozókrémet, medencézéshez szánt játékokat pakoltunk, így a szobánkra várakozva nem kellett ezekért átkutatnunk a táskákat.

Ha a tengerben úsztunk, felváltva vigyáztunk a tökéletesen úszni még nem tudó lányainkra, majd mikor kicsit megpihentek a parton és homokvárat építettek, a vízben lévő felnőttnek is lehetősége volt úszni egyet a saját tempójában.

Esténkét meglátogattunk a minidiscót, majd sétáltunk egyet a parton, hogy megcsodálhassuk a naplementét. Még az előbbi az ő vágyuk volt, az utóbbihoz mi ragaszkodtunk és nem volt gond abból, hogy nem szerettek volna elkísérni minket.

Ha a reggeli után a parti kávézóban szerettünk volna meginni egy erős espressot, mindig magunkkal vittük a homokozókészletet, hogy addig a gyerekek is jól szórakozhassanak, pár méterre tőlünk.

Férjemmel mindketten nagyon szeretjük a történelmet, a helyi nevezetességek felkeresését. Kréta fővárásába, Heraklionba egy helyi buszjárattal utaztunk. Az út nagyjából fél órát vett igénybe. A városban természetesen sokat gyalogoltunk, amit egyik gyerkőc sem szeret, ha azonban megfűszerezzük a bóklászást néhány számukra is érdekes dologgal, sokkal motiváltabban barangolnak velünk a szűk kis utcácskákon.

Heraklionban az első programunk a krétai régészeti múzeum felkeresése volt, ahol a világszerte ismert knossosi tárlat tekinthető meg. A lányaink sokadik alkalommal járnak ilyen helyen és szeretik is a hasonló programokat. A múzeumok már sokkal gyerekbarátabbak, mint néhány évvel ezelőtt. Számos interaktív programot, ügyességi feladatot kínálnak a gyerekeknek. Ezeket használjuk ki mi is, hogy a gyerekeket  bevonjuk a felfedezés játékába. Néhány helyen találkoztunk már kincsestérképekkel, vagy olyan feladatlapokkal, amelyeken az adott múzeum, kastély által bemutatott tárgyakat kellett  bejelölni. Ezeket a kihívásokat a gyerekek imádják.

A múzeumi közös kaland után természetesen egy gyerekbarát ebéd és fagyizás is kijárt az ifjú kalandoroknak, majd egy kis sétát követően közösen felfedeztük az erődben található múzeumot is. Szerintem nagyon fontos, hogy szülőként tanítva tudjunk szórakoztatni. Én lehetőség szerint mindig felkészülök a meglátogatni kívánt látványosságokból, hogy a gyerekeknek is minél több érdekességet tudjak elmondani az adott helyről. Mindezt természetesen játékosan, szinte mese formájában. Nem egy nehéz feladat ez, hiszen a történelem  olyan, mint egy színes, eseménydús mese.

 

Heraklioni kalandjaink betervezésekor, mivel a program gazdag volt sétában és múzeumlátogatásban, fontosnak tartottuk azt, hogy a nap végére a gyerekeket is megjutalmazzuk, így zárásként meglátogattuk a közeli Cretaquariumot. A Cretaquarium lényegében egy krétai tropikárium, tele színes halakkal, rájákkal, na és persze cápákkal, ami nálunk a legnagyobb atrakciók egyike, így a kalandokkal teli napot felnőttek és gyerekek egyaránt elégedetten zárhatták.

A nyolc napos nyaralásunkban még egy hasonló, programokkal és látnivalókkal teli nap volt. Nagyon kedvező áron ( 40 euró) béreltünk a szálloda partnereként dolgozó autókölcsönzőből egy kisautót, amellyel ellátogattunk  a nagyjából fél órányi távolságra taláható Knossosba. Itt élt a mitológia szerint a rettegett Minotaurus, aki félig bika, félig pedig ember volt és a számára épített labirintusban tombolt és keringett. A Minotaurus legendája igazán magával ragadta a gyerekeket, maga a bika motívum is szinte mindenhol fellelhető Kréta szigetén. Knossosban újra felevenítettük a eddig hallottakat, így végül egy tökéletes családi program lett az ókori palota romjainak megtekintése.

Egy ilyen helyen nagyszerűen le lehet kötni a gyerekek figyelmét egy egy számukra atraktív feladattal. Ilyen lehet például az, hogy ha számolják a lépcsőfokokat, az olajfákat, vagy esetünkben akár a bikát ábrázoló rajzokat, festményeket, szobrokat. Ugyanilyen érdekes az is, ha madarakat, lepkéket számlálunk közösen az út során. Apró dolgok ezek, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy szórakoztassák és lekössék a gyerekeket. A felkészültebb szülők bingót, lottót is készíthetnek, amelyen a fent felsorolt dolgokat kell bejelölniük a gyerekeknek, s miután megtalálták az összes dolgot, valami apró jutalomban részesülnek.

 Autóval folytattuk az utunkat egészet Rethymno városáig. Az egy órás autóút után újra egy kis jutalmat kaptak a gyerekek a nagy melegben, méghozzá egy görögdinnyés jégkrémet. Ha már Görögországban vagyunk ugyebár ... :-D

Itt is vadásztunk halakra a város kikötőjében, számoltunk hajókat, de a fő motiváció egy nagy fürdőzés  volt a nap végén az út során látott legszebb homokos partszakaszok egyikén.

Hasonló leosztásban telt el az egész nyaralás, gazdagon gyerekes és felnőttes programokban egyaránt. Annak ellenére, hogy törekszünk erre az egyensúlyra, vannak néha kiborulások (parasztlázadások), sztrájkok, de ilyenkor mindigy igyekszem szép szóval, okosan érvelve és magyarázva megértetni a gyerekekkel, hogy egy családban mindannyian tekintettel kell hogy legyünk a többiekre és  végeredményben akkor lesz béke és elégedettség, ha mindenkinek teljesül az álma, lát, megél valami kedvére valót.

 

A hazaút maradt az utolsó nagyobb kihívás. Délután négy órakor indultunk, így alvásban nem is mertem reménykedni. A hátizsákba viszont mini ceruza, zsírkréta, papír volt bekészítve, hogy a gyerekek el tudják magukat foglalni a két és fél órás út során.

Ilyen volt a mi családi nyaralásunk. Azt hiszem, igazán kihoztuk belőle a maximumot. Mindig igyekszünk  hasonló elvek szerint tervezni, ütemezni a programot, hogy végül mind a négyen elégedetten és szeretettel gondoljunk vissza az együtt átélt kalandra. Másként ezt az egészet nem is lehet, mert minannyian egyformán fontosak vagyunk. Nem lehetünk mi sem flusztráltak attól, hogy nyolc napig csak a gyerekek kénye, kedve szerint tettünk, ahogy a gyerekek se fáradtak és morcosak amiatt, hogy  olyan programokat erőltettünk rájuk, amelyben nem lelték kedvüket.

Így nyaralunk mi. Ha nektek is vannak bevált praktikáitok a családi utazáshoz, osszátok meg az velem, velünk a kommentszekcióban.

Pihenésben és élményekben gazdag nyarat kívánok mindenkinek!