Kínában karácsonyoztam!
Jönnek az ünnepek. Ha nem tudnánk, majd a környezetünk rásegít, hogy ünnepi hangulatba kerüljünk. Októbertől minden nagyobb bevásárlóközpont karácsonyi díszben pompázik, halkan, vagy teljes erőből, de már szól a 'Last Christmas”, meg a „Jingle bells”, jönnek a karácsonyi kedvezmények. Mire az ünnepekhez érünk, már ki is merítettük a hangulatát. Na de mi történik olyan helyen, ahol a karácsony nem ünnep?
Hisz csak keresztény országokban munkaszüneti nap, és hát valljuk be, a világnak sok olyan szeglete van, ahol nem a keresztény hitűek vannak többségben.
Én Kinában éltem meg több karácsonyt is. Igaz a nagy bevásárlóközpontok azért készítettek karácsonyi dekorációt (ami esetenként a következő év tavaszát is megérte), játszották a karácsonyi dalokat, de ugyanúgy munkába kellett menni, mint máskor. Pont a vizsgaidőszak elején voltunk és a feladatunk az volt, hogy levizsgáztassuk azt a több száz diákunkat. Az egyik kolléganőm nagyon fel volt dúlva, hogy nem sikerült valahogy kibuliznunk a karácsonyi szünetet, és karácsonyi díszben várta a diákjait, ünnepi ruhában és rénszarvas aganccsal a fején. Ha nem tudták eddig, hogy nálunk ünnep van, akkor most megtudják! Hiszen egy kínai sem dolgozik holdújévkor, nekünk mégis kell karácsonykor. Munka után a buszra vártunk, ami bevitt a városba a külső campusból. Ezen a buszon csak egyetemi tanárok utazhattak az egyetem költségén a város és a külső kerületek közt. Az egyik kollégám felszállás előtt mindannyiunknak kezébe nyomott egy lapot. Amikor megadom a hangot kezdünk, oké? Ismert karácsonyi dalok szövegét gyűjtötte össze és nyomtatta ki. Mi pedig a megadott hangra elkezdtünk énekelni a mit sem sejtő, fáradt tanárseregnek. A végén még meg is tapsoltak minket. Az élelmiszer üzletben szerencsére majdnem minden megvolt a karácsonyi menühöz. Ahogy toltam a kocsit a sorok között hallgattam a „We wish you a Merry Christmas” c. angol dalt. „Milyen kedvesek”- gondoltam ” eszükbe jutott a karácsony”. De a dalnak csak nem akart vége lenni! Újra és újra ugyanaz az egy dalt szólt. Amikor a kasszához közeledtem lettem rá figyelmes, hogy mindenki a zene ritmusára tolja a kocsit....Én is. Mondanom sem kell, hogy a karácsonyi dalok más évszakban is felbukkantak. Egy forró júniusi napon felhívott az egyik barátom.
-Ezt figyeld!
A mobilon keresztül tisztán halottam a zenét. Az egyik karácsonyi dal volt, ami arról szól, hogy havazzon már. Hát, végül is elég meleg volt! Jól jött volna egy kis üditő hó, meg rénszarvasok, meg karácsony!
Este hazaérve, az adottságokból a legtöbbet kipréselve megfőztem a karácsonyi menüt. A feldíszített karácsonyfa alatt megkerestük az ajándékainkat, és megnéztünk egy karácsonyi filmet. Persze hiányoztak a hazaiak. Felhívtam anyut is megköszönve a karácsonyi szeretet csomagot, amit tőle kaptam és mentünk is aludni, hisz másnap ismét várt a munka.
Volt olyan év amikor a kínai diákok egy szabadidős foglalkozás keretén belül megismerkedhettek az ünneppel, amit én találtam ki. Dalt tanultak, képeslapot készítettek, mézeskalácsot díszítettek. Apropó mézeskalács!
Anyu küldött fűszerkeveréket,én pedig nem csak a kínai diákoknak, hanem a barátoknak is megmutattam hogyan kell mézeskalácsot díszíteni. Az orosz barátnőmnek annyira bejött, hogy otthon az anyukájával is sütöttek belőle.
A karácsony gyorsan eltelt, jött a szünet és minden lemaradásunkat kipihentük egy általunk választott exotikus tájon.
Ezzel a cikkel és a mézeskalács fotójával kívánok mindenkinek kellemes ünnepeket!
