Egy birka a nyájból
Ez az írásom két éves. Az a szomorú, hogy ma sajnos még aktuálisabb, mint anno. Birkák vagyunk, megyünk a nyájjal együtt akár a saját pusztulásunkba is. Nem gondolkodunk, hagyjuk magunkat irányítani, manipulálni, beetetni. Olvassátok!
Jelen pillanatban úgy érzem, életem minden területéről tükröt fordít felém a sors, hogy lássam, amit látnom kell. Felismerjem, mi mindenen kell változtatnom, mi mindent teszek, élek meg helytelenül és ami a legfontosabb: tudatosítsam, csakis én vagyok az, aki igazi változást érhet el. Mert változtatni igenis kell.
Annak ellenére van ezer hiányosság és lelkiismeretfurdalást okozó dolog, hiba az életemben, hogy már régóta törekszem egyfajta tudatosságra bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Szokták mondani, hogy az útra rálelni és rálépni igazán nehéz. Aztán amikor végre elindulsz rajta, vándorolsz már egy ideje a cél felé és visszanézel, látod, milyen kevés is az, ami mögötted van ahhoz képest, ami még vár rád. Hát így vagyok ezzel én is. A felismerés megvolt, az úton elindultam, de néha ijesztő, mennyi van még a célig. Addig, hogy elmondhassam, végre a magam értékei és elvei szerint élek. Azt pedig bizonyára ti is tudjátok, mennyire nehéz is ebben a világban így élni.
Merthogy pont az ellenkezője a cél. Úgy tud hatékonyan működni, termelni, létezni ez a világ, ha mindenki behódol, EGYENruhát visel, EGYENminta szerint, előre kiszámíthatóan él, dolgozik, vásárol, gondolkodik. Hányszor gúnyolódik az ember a birkákon, pedig valójában nem vagyunk különbek. Béget valaki, megyünk utána. Béget egy hangosat, szótfogadunk, zuhanunk vele együtt a szakadékba, ha éppen oda tart. Igazán messzire jutottunk az evolúcióban.
Ha most ezeket a gondolatokat olvasod és azt gondolod, érthetetlen elmélet az egész, gondolkozz el, hogyan él a mai emberek többsége? Felkel, indul, dolgozik, pénzt keres, jutalmazásképpen fogyaszt, fogyaszt, fogyaszt, túlfogyaszt, túlél, elkeseredik, vigasztalásként fogyaszt, fogyaszt, fogyaszt, nyomorog, számolja a napokat a fizetésig, majd újra ..... a többit már ismered. merthogy ugyanaz a program fut le újra és újra.
Mindenre igaz ez. Vegyük csak az élelmiszereket. Mennyit vásárolunk? Mennyire vagyunk tudatosak? Mit vásárolunk? Azt mondta nekem egyszer valaki, a tudatossághoz pénz kell. Na de mindenfajta vásárláshoz pénz kell! Okkal nem megyek pénteken vagy szombaton a heti bevásárlást intézni. Az előre megírt listámmal és "kevéske" zsákmányommal úgy nézek ki az eszeveszetten, tömött kocsikat tologató pánikszerűen raktározó emberek között, mint egy földönkívüli. Pedig elhihetitek, nálunk sincs nyomor és sajnos sokkal több kerül így is a kutyák táljába, mint ami elfogadható az én mércém szerint. Nem vagyok garasoskodó, aki ismer, ezt tudja, de ha a nagymamám meglátná azt, ami úgy heti átlagban megmarad, akkor csak szótlanul csóválná a fejét. Abban a néma fejcsóválásban pedig benne lenne minden, ami elmondható és számomra a legmegszégyenítőbb pillanatok egyike lenne.
Üres beltartalmú, műízű vegyi koktélokat vásárolunk tonnaszámra. És ha ez még nem lenne elég, az áru értékének kétszeresét fizetjük azért, hogy ezeket csillivilli módon, műanyag zacskókba csomagolják nekünk.Otthon aztán mi történik? Egy része megy a hűtőbe, fagyasztóba. Fogyasszon, hamár egyszer úgyis fizetünk a villanyért, A másik részét megesszük. Drága csomagolás le, be a pénzért vásárolt kukazsákba, az megy a kukába, amit pénzért szállítanak el. Nonsens. Nem az, ahogy mindez működik. Inkább az, ahogy ezt működtetjük, fenntartjuk. Mert nekünk így jó. Így van beállítva az okosan kitalált birkarendszer, lehet bégetni.
Közeleg a hétvége, hűtő, kamra átnéz, merthogy TUTI SEMMI SINCS ITTHON. Ejnye, ez lejárt! Az is. Meg amaz is. Fenébe, dobhatom ki már MEGINT!!! És kidobom és megyek nagybevásárolni, tolni azt a kosarat, ami bár hatalmas, mégsem elég, hiszen egy háztartásban alapmérték a KARTON meg a MULTIPACK. Nem? Otthon aztán újra hűtő, kamra, fagyasztó, villanyóra pörög, kuka telik, kutya dagad, birka béget és fizet.
Olyan dolgokért vagyunk hajlandóak egyébbként fizetni, hogy az nem normális. Nem kell velem egyetérteni de nálam ilyen kategória a tea. Három négyzetméternyi területen megterem annyi citromfű, menta, levendula (na meg sok fűszernövény), hogy az egész család egész éves teafogyasztása meg van oldva. Bodza, csipkebogyó, akác, ezer más növény gyűjthető, egy kellemes sétával egybekötve. Hullámos burgonya. Formára vágott, fagyasztott krumpli X-szeres áron! Normálisak vagyunk? Azért fizetünk egy rakat pénzt, hogy a krumplink mintás legyen??? Ezernyi mártás, öntet, ezersziget, milliócsillag, akármi, pedig az a bizonyos mintás burgonya is talán egy tejfölös mártogatóssal lenne a legfinomabb, nem? Abba meg mi kell? Egy ötven centes tejföl, kis mustár, pici fűszer, esetleg zöldfűszer a kertből??? Jelentem, az ezersziget mártás árában is a legnagyobb tétel a csomagolás, na meg a tévéreklám.
Két irányban is folytathatnám ezt az eszmefuttatást. Miért vásárolunk annyit és mit vásárolunk? Mi a fenének halmozunk fel egy jégkorszak túléléséhez elegendő készletet? Úgy rohangálnak a multikban az emberek, mintha az lenne a cél, hogy felvásárolják a többiek elől az árut. Az győz, aki a legtöbbet megkaparintja magának.
Miért vagyunk hajlandóak olyan dolgokért fizetni, amelyek nyomokban tartalaznak igazi alapanyagokat??? Gyümölcslé tíz százalék gyümölcstartalommal. Nem abszurd? Dehogynem, ahogy az is, hogy ezért fizetünk. Nálunk a szombati üdítő egy maréknyi eper volt szétturmixolva, egy kanál cukor, fél citrom, valamit egy maréknyi citromfű. Ehhez adtunk csapvizet, készen is volt a limonádé. Lehet kóla, lehet gyümölcslé, ha hozzánk vendég érkezik, azt kérdi, készítettél valamilyen limonádét?
Ez a mértéktelen túlfogyasztás, az ezernyi ízfokozó, helyettesítő, pótló szerintem alultápláltakká tesz minket. Túlsúlyos, mégis alultáplált világban élünk. Túlfogyasztunk, de éhezünk. Ki vagyunk éhezve az igazi ízekre, a jó alapanyagokra. Mikor érezted azt utoljára, hogy amit eszel, az táplál, gyógyít? Pedig minden étkezésnek ilyennek kellene lennie. Ne eltelítenie. Nálunk mégis ez a lényeg. Legyen tele az a bizonyos moslékostál.
Mondhatjátok azt, hogy sok embernek nincs lehetősége megválasztani, mit ehet. És én erre azt fogom válaszolni, hogy ez sajnos így igaz. Nem róluk írok, bár sok esetben néhányuk élete jobb és könnyebb lenne egy kis tudatossággal. Mégis ott van az a bizonyos bégetős réteg, aki elfelejtett gondolkodni, elfelejtett logikusan agyalni, megvakult, nem lát át a rendszeren. Akik golfpályát csinálnak a kertjükből, akárcsak mi. A nagymamám értetlenül csóválná a fejét akkor is, ha azt meglátná. Megkérdezné, hát ez meg mi? Mire jó ez?
A mamám azt sem értené, miért van a húsban egynél több összetevő. Ahogy azt sem, miért kell a kenyérbe harminc. Biztosan mondaná, nem a gluténra vagy érzékeny édes gyerekem, hanem erre a sok szemétre, amit a kenyérbe beleraktak. Vegyi labor lett minden. Csoda, ha ilyenekké váltunk??? Tenyésztett birkákká.
Írtam már erről, most újra megteszem. Mikor mit akarunk enni? Télen epret, persze. Az egy dolog, hogy a nyár elején van friss. Ízőrzésre eperbefőtt, eperdzsem, de nem friss eper decemberben. Télen van alma. Van dió, mák van káposzta. Ezek voltak régen is és az emberek túlélték a telet import eper nélkül is. Hová tűntek belőlünk az igazi ösztönök? Nem figyelünk már se a testünkre, se a természetre, pedig mennyivel egyszerűbb lenne minden!!!
Egyentáp, egyenbégetés. Ott vagyunk ahonnét elindultunk. Messzire terveztem, eddig jutottam. Még az élelmiszerek területét sem tudtam körbejárni. Végszót nem írok. Inkább csak annyit, hogy HAMAROSAN FOLYTATOM.
Addig gondolkodjatok el ti is, nézzetek körül a:
- kamrátokban
- hűtőtökben
- kertetekben
- lelketekben
- FEJETEKBEN.
Üdvözlettel: egy birka a nyájból
