Csokoládé és a munka iránti szeretet

Ha jól emlékszem Vanya Gábort és Edinát a harmadik szeminárium előtt ismertem meg. Családi vállalkozásukkal akkor indultak Szlovákiában, Dunaszerdahelyen. Talán azért emlékezetes számomra ez az apropó, mert akkor ott rajongója lettem a munkájuknak, szó szerint elvarázsolt az ízvilág, amelyet képviselnek és a valódi kézműves termékbe tett munka. Azóta Gábor már volt előadó is a szemináriumon, de kézműveseink közt gyakorlatilag kihagyhatatlanok feleségével, Edinával és a csodálatos bonbonjaikkal, csokoládéval. 

 

Családi vállalkozásként indultatok útnak Magyarország után Szlovákiában is akkor, amikor megismerkedtünk. Jelenleg hányan dolgoztok, és mennyire tudjátok megtartani az autentikus kézműves gyártást?

A csokoládé vállalkozásunk, a MyChoccy Csokoládémanufaktúra továbbra is családi vállalkozásként működik. Edina (a feleségem), Vivien (a lányom) és én készítjük a finomságokat. (Ádám fiunk is beszáll néha a munkálatokba, azonban Őt inkább a technikai oldala érdekli a folyamatoknak.) Bár a műhelyünk is és a termékkínálatunk is folyamatosan fejlődik, a bonbonokat továbbra is a klasszikus belga kézműves tradíciók alapján készítjük. A műhelyben nem használunk automata, félautomata gépeket, valamennyi munkafolyamatot kézzel végezzük. A csokoládét márványlapon temperáljuk, kézzel öntjük ki a formákat, kézzel töltjük be a krémeket és kézzel zárjuk le azokat. Bár tudjuk, hogy nem ez a legtermelékenyebb munkavégzés, azonban véleményünk szerint kézművesnek csak azt a terméket tekinthetjük, amely minden elemében kézi munkával készült. Szerencsére egyre több és egyre nagyobb partnerünk osztja ezt a véleményt és ragaszkodik a minden elemében kézműves termékekhez. A gyártási kapacitásunk növelését a formák számának növelésével és a technológiai folyamatok szervezésével, optimalizálásával tudtuk biztosítani. Jelenleg napi szinten kb. 1.500 – 2.000 db bonbont tudunk elkészíteni hárman. 10 éve, az indulásunkkor kb. 25 – 30 m2-es volt a műhelyünk, amit folyamatosan bővítve most már több mint 100 m2-en folyik a gyártás. (Azonban látszik, hogy már ez is kicsi a terveinkhez J.)

Miben tudtok, vagy akartok fejlődni? 

A műhellyel párhuzamosan természetesen a termékválasztékunk is fejlődött. Jelenleg több mint 150 féle különböző ízesítésű bonbon van az állandó szortimentünkben, további 80 – 100 féle bonbon pedig, amelyet valamilyen alkalomra fejlesztettünk ki a megbízóinkkal, vagy borászok, pálinkafőzők részére készítettünk az Ő termékeik felhasználásával, vagy azokhoz illesztve.

Mennyire lehett ekkora konkurencia mellett családi vállalkozásként megélni?

A fő célpiacunk jelenleg is a vállalati piac. Első sorban cégek részére készítünk exkluzív ajándékokat, amelyekkel az üzleti partnereiket, dolgozóikat tudják meglepni jeles alkalmakkor (céges partyk, karácsony, húsvét, stb.). Az ajándék bonbonválogatások készítésén felül azonban jelentősen fejlődött az interaktív csokoládés élményprogramjaink iránti kereslet is. Ezen programok során kitelepülünk a rendezvény helyszínére és különböző interaktív csokoládés programokkal (bonbonkóstoló, bonbonkészítési bemutató, csokoládé tallér készítés, stb.), bemutatókkal varázsoljuk el a vendégeket. Mivel nem dolgozunk viszonteladókkal és csak megrendelésre lehetett bonbonokat vásárolni tőlünk, a lakossági kiszolgálást nem tudtuk biztosítani. Ezen hiányosság kiküszöbölése érdekében (és azért, hogy akkor se unatkozzunk, amikor lenne egy kis idő a pihenésre J) 2017 közepén Budapesten kialakítottunk egy bemutatótermet (egy kis csokoládés ékszerdobozt), ahol szinte valamennyi termékünk megtalálható és a bonbonokon, táblás csokoládékon felül a vendégek be tudnak ülni egy finom kávéra, vagy forrócsokira (természetesen a forrócsoki a helyszínen, a vendégek igényei alapján prémium minőségű csokoládékból készülJ).

Ki felel érte és hogyan fejlesztitek a termékeiteket? Mert már meglévő variánsok is nagyon kreatívak, de lehet még folytatni?

A termékek fejlesztése úgy működik, mint minden családi vállalkozásban, ahol meghatározó női fölény van: amit a lányok kitalálnak, azt kell megcsinálnom. A viccet félretéve mindhárman aktívan részt veszünk a termékfejlesztésben. Szerencsére az egész családot sikerült megfertőzni a csokoládéval.

Nem tudom, hogy ez jó-e, vagy rossz, de ha bármit eszünk, iszunk és az az étel, vagy ital érdekes ízhatást mutat, rögtön azon kezdünk el gondolkodni, hogy ezt hogyan lehetne egy falatnyi bonbonba zárni. Ilyenkor elkészítünk sok-sok variációt, amiket először szűk körben megszűrünk, finomítunk, majd a szűrőn fennmaradt 3-4 variációból kóstolót rendezünk a partnereink, illetve a boltba betérő vásárlók között, akiknek véleményezniük kell variációkat, amelyből a legtöbb szavazatot kapó változat kerül be a szortimentbe.

A Te kedvenced?

Szinte mindig megkérdezik, hogy melyik a kedvenc ízem. Erre csak azt tudom válaszolni, hogy: ha valakinek van legalább két gyermeke, melyiket szereti jobban? Valamennyi bonbonunkhoz kötődik valami, amitől más mint a többi. Ebből adódóan én valamennyi bonbonunkért rajongok. És hogy mit szeretek ebben a munkában még több mint 20 év elteltével is?

A csokoládé számomra a szerelem volt. Amikor 1990-ben betévedtem abba a kis belga csokoládémanufaktúrába első látásra szerelmese lettem a csokoládénak. Aztán ez a szerelem sokáig csak hobbi volt a számomra. Ez volt az, ami a fárasztó napok után megnyugtatott, feltöltött. Majd közel 10 éve egy barátom unszolására bemutattuk a nagyközönségnek a finomságainkat és onnantól nem volt megállás. Azon az éjszakán döntést kellett hozni. Két diplomával mi mást csinálhatna az ember, mint csokoládét.

Munka, vagy hobbi?

Egy idős barátom azt mondta nekem, hogy ha egyszer olyan dologból tudsz megélni, ami a hobbid, akkor soha többé nem kell dolgoznod. Akkor furcsán néztem rá, mostanra azonban beláttam, hogy milyen igaza volt. És ez nem azt jelenti, hogy nem dolgozunk, épp ellenkezőleg. Van amikor napi 16 – 18 órát töltünk a műhelyben a márványpult mellett és borzasztóan elfáradunk, azonban másnap (vagy még aznap) örömmel megyünk be újra, mert nem dolgozni fogunk, hanem bonbonokat fogunk készíteni.

Olyan ez, mintha azt kérnék tőlem, hogy mondjam meg, hogy miért vagyok szerelmes a feleségembe (még 25 év után is J), vagy miért szeretem rajongásig a gyerekeimet. Nem tudom megfogalmazni, és szerintem nem is lehet. Nos, hát ugyanez a helyzet a csokoládékészítéssel is.

Tanítjátok is a mesterséget?

A klasszikus értelemben vett, mindenki számára nyitott tanfolyamokat nem szervezünk, azonban egyre több felkérést kapunk csokoládé workshop-ok, csokoládés csapatépítő tréningek lebonyolítására, amely programok keretein belül gyakorlatilag a bonbonkészítés szinte valamennyi folyamatát bemutatjuk és átadjuk a résztvevőknek.

Mik a jövőbeli céljaitok és a terveitek?

Egy okos ember mondta egyszer, hogy ha havonta nincs legalább egy új ötleted, akkor keress valami más elfoglaltságot. Hát nekünk van. Nem havonta egy, hanem hetente kettő, három. Ebben új ízpárosítások, teljesen újszerű termékek szerepelnek és a célunk az, hogy ezeket meg is valósítsuk.

 

 

 

Találkozzunk a 7.Mert nőnek lenni jó szemináriumon április 21-én, Dunaszerdahelyen!