Mit tud Andorráról?

Hegyes vidék?

Kis ország valahol a Spanyol- Francia határvidéken?

Adóparadicsom?

A közösségi oldalon gyakran olvastam Ollé Lunák Mónika egyre szaporodó bejegyzéseit, amelyben leírja milyen harcot vívnak az ollétejedi gumiabroncs-feldolgozó üzem egészség- és környezetkárosító hatásaival és tulajdonosával szemben. Kicsit úgy tűnt olyan ez, mint az Erin Brockovich féle ügy, itt is csinos nő szónokol, ott is, és ugyanolyan falakba ütköznek. Persze a szomorú csak az, hogy ez ma a csallóközi valóság, nem Amerika, amely oly távoli!

Ezúttal nem görög témát hoztam nektek. Ha megengeditek, elmesélnék egy történetet.Munkámból kifolyólag sokféle emberrel találkozom. A nyaraló embertípus egy külön „faj“, be lehetne őket sorolni pár kategóriába, de most nem a munkám szórakoztató mivoltáról szeretnék írni. Az emberek ide nyaralni jönnek, jól érezni magukat, egy hétre-kettőre megszabadulni a mindennapi mókuskerék unalmas körforgásától.

Szeretem megfigyelni őket, pár mozdulatukból, beszédstílusukból megtippelni, milyen emberek lehetnek.  Sokukon elszórakozom, mások feldühítenek, némelyikükkel barátilag elcsevegek, de egészen mostanáig senki sem volt rám olyan hatással, mint a történetem főszereplői.

Kereskedelmi tévé riportja egy fura, párhuzamos valóságból, ahol a cukor éppolyan keménydrognak számít, mint nálunk a heroin :

Bevezető képsor:  lepukkant bérházak között , kézikamerával készült, rossz minőségű felvétel - az utcasarkokon dílerek, kis, fehér porral teli műanyag zacskókat kínálgatnak : ez igazi kubai NÁD, haveeer!