Van egy hely a szülőfalumban, ahova mindig elmegyek, amikor egy hosszabb távollét után hazaérkezek. Ez itthon a legkedvesebb helyem, minden sétám ide vezet, de ide megyek akkor is,  ha gondolkozni akarok, vagy csak egyszerűen kifelé bámulni a fejemből. A szépsége századszorra is lenyűgöz, az a nyugalom, amit pedig áraszt, lecsendesíti a kavargó gondolataimat.

Olyan sok helyen jártam már, láttam lélegzetállító tengerpartokat, mégis a Tőkési-ág pöntöllei része számomra az egyik legszebb hely a világon. Ahogy a kis folyó kanyarodik, az azt körülölelő magas fák, a kis stég, a hattyúk, a színek, ... mind egy olyan kompozíciót alkotnak, ami már-már festői szépségű. Több tucat fotót készítettem itt mind a négy évszakban, mert egyszerűen sosem bírom megállni, hogy ne örökítsem meg, amit magam előtt látok.

Teljesen aktuális jelenség, hogy az emberek egy része ma már nem a tévében, hanem az interneten keres szórakoztató és neki tetsző programokat. Ha klasszikus filmeket, műsorokat szeretnénk nézni, számos netes csatorna kínál erre lehetőséget. A legnagyobb teret viszont a youtube uralja, ahol mára már több millió csatorna kínál „tartalmat“ a kikapcsolódni  vágyóknak. Az idézőjelet persze nem véletlenül használtam, hiszen tartalomként szinte bármi felkerülhet a legnagyobb videómegosztóra. Ha keresgélni kezdünk, mi is belebotlunk számos agyfagyást okozó csatornába, de hosszas kutatás után az ember lánya rátalálhat olyan youtuberekre, akik minőségi tartalmat, inspirációt és szórakozást tudnak nyújtani számára. Ma egy válogatást hoztam nektek azokról a magyar youtube csatornákról, amelyeket rendszeresen követek és szeretem is őket. Ha kíváncsiak vagytok rájuk, a nevekre kattintva eléritek a videómegosztós profiljaikat is.

Bővebben

• Nyomtatás
• E-mail

Néhány nappal ezelőtt   a szokásos gyors Facebook átlapozás  során figyeltem fel egy nem mindennapi könyvajánlóra.  Antal Ági írt néhány szerény sort saját,  most megjelent könyve kapcsán. Szeretettel, Ági című könyvét másnap reggel be is szereztem a Családi Könyvklubban és a munkahelyi ebédszünetem alatt már olvasni is kezdtem. Nem kellett több néhány sornál hogy érezzem, nekem szól. Rólam is szól. Ez az érzés még inkább fokozódott, ahogy Ági családi történeteivel végigvezetett élete néhány meghatározó pillanatán.

Bevallom őszintén és ezt akkor neki is megírtam, jó néhányszor megbőgetett. Rengeteg volt a hasonlóság  kettőnk életében és  bennem sorra törtek fel elfeledett, vagy eltemetett érzések, emlékek. Ezek egy része kellemes volt, míg egy másik a rég begyógyultnak hitt sebeimet is felszaggató.  Fájdalmas, húsba tépő. Az ilyentől sem szabad félni.  Dolgozni kell vele, felszínre hozni, gyógyítani, megnyugtatni.  Az elföldelés nem jó stratégia, ha továbblépni, fejlődni szeretnénk.

Azt hiszem, hogy a kenyérsütéses történetét olvasva  kezdtem el újra megnyugodni.  Igen, a kenyérsütés az egyik legősibb terápia, ezt magam is így gondolom néhány éve már s lám, most is nyugtatólag hatott rám. Képzeletben akkor én is kaptam egy szeletet abból a kenyérből, amelybe szeretetet, törődést és otthonízt  is süt.  Bárkinek, mindenkinek.