Ma a Nárciszok napja alkalmából pici  sárga kitűzőket árusító és pénzadományt gyűjtő fiatalokkal volt teli a város.  A rák ellen küzdő emberekre emlékezünk ezen a napon és néhány euróval az ő életminőségük javulásához járulunk hozzá. Gyakran hangoztatjuk, hogy a pénz nem minden és a nagy általánosságban ez így is van. A rákkal küzdő embernek is elsősorban orvosi ellátásra, szakértői segítségre van szüksége, de a betegség súlytotta  családok gyakran anyagi problémákkal is küzdenek, hiszen  a forrásaik egy jelentős része a beteg családtag gyógyulására és ellátására megy el.

Mióta aktív kereső ember vagyok, a fizetésem egy fix részét olyan alapítványoknak adom, amelyek hasonló családokat támogatnak. Megvan rá a személyes  okom. Nekünk is nagy megkönnyebbülés  lett volna, ha annak idején segítséget kapunk, mikor a szüleim utánam autóztak nap mint nap a kórházba, vették meg a legegészségesebb élelmiszereket a kemoterápia alatt, vagy a méregdrága parókát. Mi nem kaptunk segítséget, állam bácsi  egy év jelképes támogatás után úgy döntött, a rák nem elég nagy nyomorúság és az egy év alatt folyósított  összeget az apukám fizetéséből visszavonta.   Gondolom nem voltunk rászorulók. Egy állatgondozói és egy varrónői fizetés magas lehetett három gyerekre, köztük egy rákosra.  Akkor megfogadtam, hogy én tenni fogok azért, hogy minél kevesebb családnak kelljen ilyen helyzetbe kerülnie.  Erre emlékezem meg én a Nárciszok napján és az év minden hónapjában, amikor megkapom a fizetésem.  Segítsétek pénzadományotokkal ti is a Rákellenes liga, vagy a Dobrý Anjel  alapítványokat!  Nem csak pénzt adtok, hanem időt, teret, lehetőséget ezeknek a családoknak arra, hogy a betegeikre koncentrálhassanak, ne pedig exisztenciális problémákat kelljen oldaniuk.

Itt ülök a konyhámban a gőzölgő kávém előtt és arra gondolok, milyen szerencsés vagyok amiért ma a vezetékes vízből készíthettem el az "éltető" nedümet. A víz világnapján annyi mindent szeretnék leírni erről a csodáról, ami nélkül hamar és fájdalmasan halna meg annyi ember, akik ma felelőtlenül kezelik a természetesnek hitt természeti kincseinket! Igen: én is, Te is és ők is, itt, Európában, ott Ázsiában, a hegyekben a völgyekben...!

Azt hiszed megúszhatod, mert még van tiszta víz a poharadban, de csak addig amíg egy nap nem nálad hirdetik a hangosbemondón, hogy ihatatlan az előbb megfőzött kávéd!

Ha jól emlékszem Vanya Gábort és Edinát a harmadik szeminárium előtt ismertem meg. Családi vállalkozásukkal akkor indultak Szlovákiában, Dunaszerdahelyen. Talán azért emlékezetes számomra ez az apropó, mert akkor ott rajongója lettem a munkájuknak, szó szerint elvarázsolt az ízvilág, amelyet képviselnek és a valódi kézműves termékbe tett munka. Azóta Gábor már volt előadó is a szemináriumon, de kézműveseink közt gyakorlatilag kihagyhatatlanok feleségével, Edinával és a csodálatos bonbonjaikkal, csokoládéval.