Környezettudatos all inclusive nyaralás??? Igen!
Kicsit képmutatónak tűnhet egyesek szemében környzettudatosságról beszélni, mikor az ember éppen egy repülős, all inclusive nyaraláson járt a családjával, hiszen azt ugye senki sem veszi be, hogy teleportálással kerültünk Krétára, vagy hogy a repülőgép, amellyel utaztunk napenergiával működik.
Arról már nem is beszélve, hogy az all inclusive, azaz teljes ellátás annyit jelent, hogy reggeltől késő estig terülj, terülj asztalkám és patakokban csordogáló italmennyiség kerül a vendégek elé – hozzáteszem, nagyrészt feleslegesen.
S hogy mi miért választottunk mégis egy ilyen nyaralást?
· Szeretnénk minél többet látni a világból és természetesen a gyermekeinknek is megmutatni azt. Számos távoli hely van a világon, ahová ha a környezettudatosság lesz a fő elv, nem jutunk el, lévén csakis egy repülőgépes út jöhet számításba.
· Ételérzékenyként fontos számomra az, hogy olyan helyre menjünk, ahol garantálni tudják számomra a gluténmentes étkezést és emellett van választási lehetőségem is, hiszen nem eszem húst hússal, viszont a sok zöldséget, gyümölcsöt és halat imádom.
· A gyerekeink válogatósak. Tudom, persze. Ki a hibás ezért? Hát a tehetetlen szülő, aki nem volt képes rendesen megnevelni a gyerekét. Attól viszont, hogy magamra vállalom a felelősséget, nem fognak bármit megenni.
· A kisebbik ötször eszik naponta. ... Oké, minimum. Ezt kifinanszírozni nem lenne olcsóbb,kombinálva az én érzékenységemmel és a nagyobbik válogatósságával, mint egy teljes ellátású nyaralás.
Zakynthos - negyedszer is újratöltve
Újra itt, Zakynthoson. Tavaly októberben az utolsó innen írt beszámolómat azzal zártam, hogy tudom, nem most voltam itt utoljára. És íme, bő hat hónapon belül – némi svájci, francia és otthon eltöltött idő után megint itt volnék. Pont három hete hogy megérkeztem, bár mikor ezeket a sorokat írom, épp azon gondolkodom, hogy összepakolok és hazamegyek. Na persze úgysem fogom megtenni, nem vagyok az a könnyen feladós fajta.
Nem indult könnyen ez a nyár a számomra. Idén elöször történt meg, hogy nem mosollyal az arcomon léptem le a kompról a szigetre, ami azelőtt mindig az én búvóhelyem, mentsváram, #happyplace-em volt. Az okokat most nem részletezném, de megérkezvén most először nem így éreztem. Nem tudtam örülni annak, hogy újra itt vagyok. Minden ugyanolyan volt, mégis mindent kicsit idegennek éreztem. Egy hosszú hétvégényi szusszanás után inkább bele is temetkeztem a munkába, rohangáltam naphosszat a szezon előkészítése kapcsán, majd pár nap múlva meg is érkeztek az első utasok. A nyár hivatalosan is megkezdődött, és bizony nem javított az amúgysem túl pozitív alaphangulatomon. Rögtön az első utasok közt megismerhettem pár igencsak kellemetlen embert, akik ahelyett, hogy a nyaralásukat élvezték volna, azon igyekeztek, hogy az én napjaimat tegyék pokollá.
Májusi kedvenceim - #Iveta
Jó ideje gondolkodtunk már azon, hogy sok más bloggerhez, youtuberhez hasonlóan mi is megosztjuk veletek a havi kedvenceinket. A legjobb, legkedvesebb pillanataink, élményeink, dolgaink felidézésében hatalmas segítség volt a májusi fotós kihívásunk, amelynek hála az átlagostól több kép készült az életünkről.
Íme néhány az én abszolút májusi kedvenceimből:
Tanmese: Légy több kevesebbel!
Fordítva vagyok bekötve, mondják. Nézem körülöttem az embereket, akiket a karrier, a hatalom, a pénz, a felfelé törekvés hajt, s nem értem őket. Nem tudom eldönteni, hogy boldogok-e, vagy csak elhitetik magukkal a boldogságot, mivel a pénzük által meg tudnak venni szebbnél szebb dolgokat. Vajon megállnak-e egy pillanatra is hálát érezni azért, hogy itt vannak, hogy kék az ég és virágzik az orgona? Vagy csak az foglalja le őket, hogy tudnának minél többet elérni.
