Karácsonykor is, különböző megéléseink ellenére, vannak tapasztalatok, gondolatok, amelyek összehoznak, összekovácsolnak bennünket. Milyen, ha egyedül kell az ünnepet tölteni? Hányféle a karácsony? Mit érzünk egedüllétet vagy magány, akár társaságban is? De a kérdés legfőképpen az, mit tanulunk meg karácsonykor önmagunkról és a családunkról! Két írás, két szerzőtől...
Novemberben két munka közt volt egy kis szabadom és mivel Thajföldön voltam, a szabadságomat egy kis szigeten töltöttem. Koh Samet nem egy turista paradicsom, ahol reggel gereblyézik a homokot és minden pálmafa úgy van elhelyezve mint az „exotikus paradicsom” képeslapokon. Kellemes hely ez, ahol mindenki teszi a dolgát, van napsütés, tenger és nyugalom.
Az egyik reggel zajra lettünk figyelmesek. Valaki dobolt és közeledett. A fő utca melletti étteremből kikukkantottam. Egy felvonulás félét láttam. Először azt hittem valami fesztivál van, de amikor a thai nyelvű feliratok közé angol is társult, rájöttem, hogy egy demonstrációról van szó. Mégpedig az egyhasználatos műanyag betiltásáért a szigeten. Kaptam én is egy vászontáskát, amint tovább haladt a csoport. Eszembe jutott, hogy előző nap egy forgatócsoport felkért minket, hogy álljunk egy fa alá és mondjuk, hogy „no plastic”. Megdícsértek, hogy jók voltunk. Mi meg csak bólintottunk és mentünk tovább.
Szín: egy bevásárlóközpont
Szelfiző paradicsom Szkopje, ahol az egy főre eső szobrok száma a legnagyobb a világon, szerintem. És milyen szobrok? Hát van itt minden, a történelmi figuráktól kezdve a hétköznapi emberekig. Találsz koldust, cipőpucolót, filozófust,fürdőzőt, hadvezért, legendás hőst.
