Kavarognak a gondolatok a fejemben, sokszor nehéz megálljt parancsolni nekik. Világjárvány van! Ez tény! Azok a megoldások, amik pár napja még működtek, mára átszervezte az élet. Ilyen hirtelen jött változásra bizony fel sem lehet igazán készülni, és megtanulni ezzel együtt élni az pedig egy hosszabb folyamat lesz. Még csak pislogunk, ha kitekintünk a világba, hogy feje tetejére állt minden. De hinni akarok abban, hogy a változás valami jót hoz! Túl sok az információ, túlságosan a középpontba került ez a járvány, túl nagy a félelem, túl sokan ,,tudják jobban", túl nagy a pánikkeltés. Kint a világban, a kapun kívül. De bent, a saját kis világomban dönthetek. És én döntöttem!
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy építkezés.
A Torony alapjait nagyon-nagyon rég vetették meg, vérben és sárban, öldöklő küzdelemben a megmaradásért. Így születik minden, de minden.
Mikor az alapok álltak, az ősöknek végre volt hol megvetni lábukat az ingovány fölött, folytatták hát a munkát. Fényre vágytak, felemelkedni a sárból!
Évről-évre finomodott kezük alatt a durva kő, a tudás gyarapodott és az építkezés minden egyes új ötlettel gördülékenyebbé vált. Maradt idő körülnézni az egyre magasodó falakról, a láthatár kitágult és madarak rajai cikáztak a állványzatok között. Az emberek énekelni tanultak tőlük és hálásnak lenni.
- Ne mááááá!- mondja a másodikos lányom, miután bejelentem, ma úgy fogunk működni, mintha iskolában lenne. Órák szerint vesszük a tananyagot, lesz szünet, és most én leszek a tanító néni.
Sokkol a reakciója a játéknak beállított házi iskolásdira. Csalódott vagyok, hogy előre leszólja. Pedig diplomám szerint én is tanító néni vagyok, márcsak megbirkózom a lányom oktatásával! Próbálom elhitetni vele, hogy amolyan Jean-Jacques Rousseau veszett el bennem, de Csenge esélyt se ad a bizonyításra!
- Hiányzik Zsófi néni!- mondja csalódottan, és leengedett vállal kimegy a szobából.
Van, aki számára ez a diagnózis egy rettegett betegség, más számára csak egy idegen kifejezés, tartalom nélkül, maga az ismeretlen.
Mészáros Edina számára pedig a valóság. Az, amelyben a diagnózisa ellenére és azzal együttélve is boldognak kell lennie. Minden nap. Saját maga és a kisfia miatt is.
Jelige: Szklerózis multiplex. Most induló sorozatunkban elmeséli nekünk,hogyan lehet egy élhető életre törekedni, ha az embernek ilyen fiatalon ezt a lapot osztják.
Kavarognak a gondolatok a fejemben, sokszor nehéz megálljt parancsolni nekik. Világjárvány van! Ez tény! Azok a megoldások, amik pár napja még működtek, mára átszervezte az élet. Ilyen hirtelen jött változásra bizony fel sem lehet igazán készülni, és megtanulni ezzel együtt élni az pedig egy hosszabb folyamat lesz. Még csak pislogunk, ha kitekintünk a világba, hogy feje tetejére állt minden. De hinni akarok abban, hogy a változás valami jót hoz! 
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy építkezés.
- Ne mááááá!- mondja a másodikos lányom, miután bejelentem, ma úgy fogunk működni, mintha iskolában lenne. Órák szerint vesszük a tananyagot, lesz szünet, és most én leszek a tanító néni.
Szklerózis multiplex... 