Szivem kertjei
Nem emlékszem rá mikor kezdtek érdekelni a botanikus kertek. Csak úgy lassan beúszott az életembe, mintha mindig is ott lett volna. Megérintett az a szeretet és gondoskodás, ami ezekben a kertekben érezhető minden lépésnél.
Vicáék és a Dolomitok 2.-3. rész
R. lelkes útitársakra tesz szert három másik kalandvágyó motorosházaspár személyében (köztük miránk), azzal pár hónap szervezés, agyalás és egyeztetés után nekivágunk - irány a Keleti-Alpok. Gyorsan átszeljük Nyugat-Magyarországot és Szlovéniát - szelnénk, de R. motorja megmakacsolja magát: irdatlan sokat zabál (egy kilométerrel a benzinkút lehajtója előtt végképp kifogy és csak N. vállába kapaszkodva tudnak begurulni a kútra) és fura fekete füstöt ereget.
Vicáék és a Dolomitok 1.rész
I. Előzménytörténet: Egy elsőrendű IdeaEgy hosszú, téli estén R. gróf ősi kastélyának ősi-ősi könyvtárában, az ősi-ősi-ősi fóliánsoktól roskadozó polcok közt üldögél kedvenc karosszékében . A kandallóban táncoló lángnyelvekre mered, szórakozottan vakargatja hű öreg vizslájának fültövét és kedvenc diópálinkáját kortyolgatja - azon morfondírozik, ugyan hova menjen motorozni jövő nyáron.
Hirtelen, halk robajjal összeomlik a kandallóban egy méretes, izzó fahasáb - a parázsból mintha hegyormok, szirtek és szakadékok rajzolódnának ki...
- HÁT PERSZE, DOLOMITOK! - üvölti felpattanva R.
Mángold, a vizsla riadtan nyüszítve ugrik félre. - IDE NEKEM DÉL-TIROLT! ...és persze, vesszen Trianon! - teszi hozzá halkabban, és megigazítván monokliját, felhörpinti pohara aljáról a nedű maradékát.
A bájos Alyssa grófné épp csak felpillant a hímzőrámája mögül, majd megértőn elmosolyodik és rábólint.
Kint, az istállóban izgatottan felnyerít az éjfekete Yamaha Wild Star.
Ember az emberért
Naponta látok olyan személyeket, akik rászorulók. Naponta a közösségi média is kidobja hogyan tehetném jobbá, élhetőbbé egy beteg gyerek életét, akár egy, kettő, három szegény család mindennapjait. Rengetegen vannak! Néhány hónapja személyesen is megkeresett egy magyarországi serdülő fiú, hogy bármit, pontosabban mindent elfogadnak, csak segítsek. Alapjában bizalmatlan vagyok, mert annyi helyen olvashatóak az átverések történetei. De, ha nem teszek semmit, marad bennem szomorúság, mert azt érzem, kötelességünk felemelni az elesetteket, ha már nekünk megadatik, hogy épp nem a padlón vagyunk. Így amikor megkeresett Bordovács Karvai Anett, hogy a saját lehetőségeink szerint támogassuk a munkájukat, úgy éreztem, nyílik egy kis kapu. Vele beszélgettem segítségről, de hamar kiderül számomra az is, hogy ez a fiatal nő szívét lelkét és minden erejét fekteti ebbe a munkába, amelyet az Ember az emberért PT végez.
