Néhány perce felhívott apám. Csevegtünk,nevetgéltünk.  Kérdeztem, milyen hete volt.

-„Nem történt semmi különös“-mondta. Valamelyik nap látogatója volt. Valaki tudta,hogy a lakásában van egy gyönyörű, majdnem két méter magas, kézzel faragott Eiffel –torony-. Apám faragta, évekkel ezelőtt. Nyáron, mikor nála jártam, én is láttam és tényleg csodaszép. El sem tudom képzelni, mennyi munkája, érzése, energiája lehet benne. Színes égőkkel van megvilágítva, minden pillanatban más- más színben pompázik. Régóta ott állt a lakásban, porosodott...

Három bejegyzésben meséltem el eddig a mozgásig vezető utam alakulását, ezeket IDE, IDE és IDE kattintva vissza tudjátok keresni, hogy teljes legyen a történet.

Ahogy azt az előző bejegyzésem végén elárultam, az első pilates gyakorlatom után éreztem azt, hogy valami elindult bennem és újra tornázni akarok. Tudom, hogy sokan vannak, akik számára ebben semmiféle csoda sincs, de mondjuk ki, ez a világ nem csak olyanokból áll, akik életében a sport konstans elem. Az én ismerőseim nagyobbik része nem mozog, gyereket nevel, dolgozik, maradékokat lapátol be a család után esténként  és ha végzett a nullahuszonnégyes szolgálatával, amelyben mindig akad újabb és újabb feladat, ki nem mosott ruha, el nem pakolt edény, akkor este, a kanapéra ájulva benyom egy csokit.

Nos, eddig két bejegyzésben írtam le a mozgásig vezető élményeimet és utamat, ezekről IDE és IDE kattintva tudtok olvasni.

Ismeritek azt az érzést, amikor az ember fél valamitől és közben mégis  nagyon várja?

Én pontosan így voltam a mozgással, amely mellett elköteleztem magam a Gyerünk, anyukám A nagy súlyrakezdők programjára befizetve.

 Hogy kiknek is ajánlják ezt a programot?

 „A mozgásprogramot szakemberek – és egyben anyukák - dolgozták ki. Kihagyjuk a túlsúly esetén veszélyes, felesleges és káros gyakorlatokat, viszont felépítjük a mélyizmaidat és fokozatosan javítjuk az állóképességedet. A mozgás mellett dietetikus által összeállított étrenddel is megtámogatjuk a minél hatékonyabb súlyvesztésedet.

Ott hagytam abba az előző beszámolómat, hogy a számomra leginkább megfelelő mozgásforma keresése során akadtam rá a Gyerünk, Anyukám csoportra. Mellette szólt, hogy néhány kisgyerekes ismerősöm is velük tornázott, így azt gondoltam, ez a mozgásprogram talán beilleszthető lesz az én egyébbként is túlzsúfolt életembe.