Hiszem, hogy az ember csak akkor lehet igazán boldog, ha elsősorban szereti önmagát, és minden téren elégedett életével. Értve ez alatt mind a testi, értelmi és érzelmi területeket. Ha az élet bármely területén úgy érzed, hogy változtatnod kell, ne várj! Változtass! A lényeg, hogy bátran merj szembenézni a tükörképeddel! Légy elégedett önmagaddal, úgy külsőleg, mint belsőleg! Meglátod, sugározni fogsz!

  A fenti  kérdésre vannak nagyon egyszerű és  praktikus válaszaim is. Ilyen példál az,      hogy ideköt a munkám. Aztán sorolhatnám a kellemes oldalait is  a zakynthosi létemnek,  úgy mint  a négy hónapig tartó állandó napsütés, türkizkék tenger vagy akár az isteni  görög konyha.  De szentimentális természetemnél fogva, van annak egy ezeknél sokkal  romantikusabb oka is, miért jöttem vissza újra:   három évvel ezelőtt menthetetlenül  beleszerettem a helybe. Sziasztok, Dobre Ani vagyok, Zakynthofil.

  Remegő nyíl, – mibe csapódjam?
  Ezerfele szállok,
  valamit keresek;
  széthordanak a szemeim
  és összerak a pillanat.
  A lelkem tízezer robbanás,
  tízezer éhes nyíl vagyok;
  átfúródom a nőkön, falakon,
  s szeretnék már a sárban heverni
  kicsorbúltan vagy összetörve.

  (Szabó Lőrinc: Tízezer éhes nyíl vagyok)

  (József Attila: Téli éjszaka - részlet)