Utas és holdvilág - könyvajánló
„Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami."
A könyv utolsó, záró gondolata volt az, amit egyedüliként ki tudtam ragadni Szerb Antal Utas és holdvilág című regényéből. Számomra is meglepő ez, mert az olvasmányaimat falva általában több, számomra üzenetként ható mondatot szoktam kijelölni a könyveimben, ez azonban most nem sikerült. Ennek ellenére ez a történet mégis egyike lett a kedvenc magyar regényeimnek.
Szerb Antal egyetlen egy könyvét sem olvastam azelőtt, a szerzőről is csupán annyit tudtam, amennyi a negyedikes magyar irodalom órán hallottakból megmaradt bennem. A regényt is szinte csak véletlenül emeltem le a könyvesbolt polcáról, mivel az megjelent a Helikon kiadó „low budget“ sorozatában, amelyből már vásároltam korábban néhány darabot.
Belelapozva azonban már az első mondatok után is éreztem, hogy az én nyelvemen írták, símogatóak és szépségesek a mondatok, a gondolatok és nem hagyják, hogy az olvasó letegye a könyvet, míg az utolsó oldalt el nem olvasta. Korábban ezt az élményt csak Jókait és Szabó Magdát olvasva éreztem és volt is bennem egy kis félsz azt illetően, hogy ez csak egy kivételesen jól sikerült regénye lehet Szerb Antalnak, vagy ez a stílus ő maga. Azóta már tudom a választ, hiszen egy másik szerzeményét olvasom és az ugyanilyen intenzitású irodalmi élmény. A könyv hatására rengeteget olvastam a szerzőről, a tények tudatában nagyon könnyű volt élete egyes helyszíneit, helyzeteit és szereplőit társítani a regény fordulatos történetével.
Főhősünk Mihály jómódú polgári család sarja, elit iskolákban tanul, gazdag gyerekek közt válik gyermekből felnőtté. Ezt az egyébbként is kaotikus, felkavaró életszakaszát, érzékeny lelkét, útkeresését még inkább összekuszálja, hogy igaz mély barátságot köt az Ulpius testvérekkel, akiknek élete egyáltalán nem mondható hagyományosnak. A fiatalok minden percét a szerepjáték, a dráma, egy saját, főleg a misztikum és a fantázia palettájával színezett párhuzamos dimenzió uralja, melyben hősök, mártírok, uralkodók és leigázottak, hősi halált halók és szenvedéllyel élő kalandorok lehetnek. Ebben a világban az évek múlásával öten játszanak, de a való világ, a társadalmi rend, az elvárások, a család a huszadik század első felében sem hagyják, hogy mindenki a saját megálmodott útját járja. Szinte egyenként szakadnak el egymástól, s futnak a világ, vagy az élet vége felé öten öt irányba. Mihályban mindörökre ott marad az elvesztett boldogság fájdalma, a legjobb barát halálának feldolgozatlansága, a saját magának se megvallott szerelem be nem teljesülése, s lesz álmait elhagyó, de a családjának és a társadalomnak tökéletesen megfelelő felnőtt. A tőle elvárt életút egyfajta beteljesülése a világ szemében a házasság. Mihály jó fiú módjára eleget is tesz ennek. Megnősül, de vajon miért is? A házasságba kapaszkodva igyekszik beolvadni, megfelelni. A helyzet abszurditása, hogy felesége pontosan Mihály bohókás, szinte már nem evilági jellemében látja a kiutat abból a rendből, amelyben férje az ő személyén keresztül igyekszik lehorgonyozni. Hová is vezet mindez? Mihály még egyet lök magán, mielőtt a víz alá süllyedne, s ez a lendület újra megidézi szemei előtt azokat a dolgokat, amelyeket egykor elveszített, de fel sohasem dolgozott. S kezdetét veszi egy izgalmas utazás, a múlt szellemeinek kergetése, majd a velük való szembenézés is. Mihály pedig tudatosítja, hogy nem dobhatja el életét sem véglegesen, sem úgy, hogy tetszhalottként éli meg mindennapjait a saját valós létében.
Mit adott nekem ez a történet? Leginkább talán egyfajta megerősítést abban a hitemben, hogy az embernek a saját útját kell megtalálnia minden élethelyzetben. S bármennyire is kompromisszumosnak, vagy megalkuvónak hangzik, én azt vallom, hogy nem csak egy utunk és küldetésünk lehet. Az élet nem fehér vagy fekete. Megeshet, hogy nem az álmainkat éljük meg, a döntést viszont, hogy ezek ellenére mégis igyekszünk élve élni, mi hozzuk meg. Lehet sokak számára elvont tézis, hogy az egész életünk is csupán a valódi utunk egy része, de ez így van. Azért vagyunk itt, hogy tanuljunk, tökéletesedjünk mint lélek és szellem. Utasok vagyunk mindannyian, ahogy Mihály is az volt. Utunk során számos város, megálló, élethelyzet, utitársak, kalandok, veszteségek és élmények várnak minket, s alakítják velünk együtt a mi történetünket. El lehet futni, ki lehet szállni, ha nem minden ideális, de életben is lehet maradni. „ És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.“
Ajánlom a regényt minden utasnak és útkeresőnek. A könyvet a Panta Rhei dunaszerdahelyi üzletében vásároltam meg. A Helikon zsebkönyvek sorozatban most igazán kedvező áron juthattok hozzá ti is ( 3,57 €/ 999 forint).
