Hónapok óta bámulom a szövegszerkesztő fehér, üres lapját.  Ha ránézek,  azt érzem követel.  Olyat, amit én egy ideje nem tudok adni – őszinte, személyes gondolatokat.

Visszatekintve  az elmúlt közel hat évre, nagyon kevés ilyen időszakot éltem meg, hiszen a belső hangomat, az életem színesebb felét is az írásnak köszönhetően kaptam vissza. Az írás volt az én palettám, könnyű volt vele minden napot egyedivé varázsolni. S bármennyire tudom is, hogy ez így van,  most mégsem vagyok képes arra, hogy  újra megtaláljam a saját hangomat.

Hát Kedves Olvasóim, nem fogok hazudni. Cukor nélkül jó élni, de vele sokkal jobb. Maradjunk ennyinél!

Mit tud Andorráról?

Hegyes vidék?

Kis ország valahol a Spanyol- Francia határvidéken?

Adóparadicsom?

Ismét készültem egy tojás, cukor és glutén mentes mini tortával. Hozzá teszem, végre pihe puha tésztát kaptam, ami nem keményedett meg másnapra. Íme a recept!