Még három év után is van pár hely a szigeten, ahová főként idő hiányában nem sikerült eddig eljutnom. Ilyenek a nehezen megközelíthető strandok, vagy egy-egy felkapott szórakozóhely. A Therianos család kis gazdasága ugyan egyik kategóriába sem sorolható, mégis hihetetlenül vágytam ide eljutni. Még első ittlétem során, 2014-ben hallottam róluk, de csak két hete sikerült végre ezt is kipipálnom a képzeletbeli bakancslistámon. Olyan nem mindennapi élménnyel lettem gazdagabb, amelytől több napra elegendő pozitív feltöltődést kaptam. Nem is volt belőlük ennyi elég, a múlt héten visszamentem újra és elbeszélgettem a hely szívével-lelkével, Dimitrissel.

Az egyik közösségi oldalon ugrottak fel csodaszép zsemlék, éjszakai kelesztéssel, kora reggeli sütéssel. Vagyis alig van munka vele és a végeredmény....leírhatatlan. De az édes reggeliket valahogy jobban szeretjük, csak az éjszakai pihentetéshez ragaszkodtam!

Volt a kamrában egy negyed üveg Nutella és valljuk be, ez volt a legjobb, ami vele történhetett! A kalács első körben, sima fonott csodának indult, de olyan nagy adag lett, hogy kreatívan egy kuglóf formában sütöttem meg, legyen helye terjeszkedni. 

Szombat reggel volt. Álltam a futópadon,  szokásos „pihenő napomat“ nyomtam, 15 perc kocogás, majd 20 perc HIIT futással tovább . És csak futottam, ahogy mindig.

De most valahogy üresen, nem lebegett semmi cél előttem, miért is vagyok én itt.

Tényleg miért is vagyok én itt?

A jobb lábam zsibbad, a jeggyűrűm majdnem lecsúszik a kezemről, kifogytam belőle.... 35 perc lenyomva. Megállt a gép, körülnéztem, vettem egy nagy levegőt és leszálltam. Az egészről. Ott, akkor tudtam,hogy vége, nem folytatom tovább.