A születésnap nem azért ünnepnap, mert azon engem kell jutalmazni, dicsőíteni, hanem mert az életemet kell értékelni. A születés misztériumát, a Gondviselés jelenlétét, és erejét. Értéktelen évszámlálás helyett a szellem korát becsülni...ez a születésnap.

Adva van két nő, anyuka: Angelika és Vladka, akik bizony erős cukorfüggők (mea kulpa én is). De ők a beismerés után nem csupán vállat vontak(mint én), mondva, hogy ezzel nem lehet mit kezdeni, hanem lejöttek a cuccról (ahogy néhány hete Boros Anna egyik írása is ezzel a kijelentéssel kezdődött).

Gyönyörű spanyol málnát kaptam a boltban. Bevallom, nem csinálok ebből akkora lelki kérdést, mint mostanában divat, hogy csak helyi málnát vásárolok. Ami szép és finom, az jöhet! Elég türelmetlen vagyok, nem vagyok hajlandó kivárni, míg a kertben érik, vagy a piacon kapható.Szóval rögtön egy jó kis vasárnapi sajttorta jutott az eszembe, biztos nem lesznek mérgesek a fiúk. És tényleg:) Annyiban változtattam a recepten, hogy nem a klasszikus keksz és vaj lett az alja, hanem volt itthon (uram bocsá’…) kész, friss linzertésztám, amit mindenképp el akartam sütni. Hát ő lett az alja, de semmivel sem volt rosszabb, ezt garantálom!