Elza kék ruhája - gondolatok egy szállodai játszószobából
Nem szeretem a szállodai játszószobákat, ahogyan a játszóházakat sem.Igazából egyikkel sincs úgy egy az egyben problémám, inkább az ott uralkodó matriarchális hangulat miatt leszek előbb feszült, majd kimondottan ideges.
Azt gondolom, hogy az efajta gyerektomboldák lényege pont a tombolás, a játék. Egy hely, ahol a gyerek gyerek lehet, visíthat, futhat, ugrálhat (persze mindezt úgy, hogy minden jelenlévő életben maradjon, a delikvenst is beleértve).
Anyák napja: Csenge, én és anyukám!
Április 10.
Nem fogom szépíteni a helyzetet. Hetek óta meg szerettem volna már osztani a gondolataimat Veletek: ki kell már mondanom. Elegem van a gyermekem viselkedéséből, ha imádom őt, akkor is!
Adva vagyok én: az anya, a kedvesem párja, a tesó, a rádiós csajszi, a coach, a rendezvényszervező, az író, a barát, és most már újra tanár is..S ebben a halmazban a legkedvesebb feladatkörrel bíró szerepem az anyai volt. (A múlt idő sem véletlen! Ahogy a sok felkiáltójel sem!)
