Amikor ezeket a sorokat írom, pálmafafrizurával a fejem tetején, teljesen leizzadva, leamortizálva ülök, nyakamban  a vizes  törölközőmmel.  

Le kellene zuhanyoznom, de annyira felpörögtem a mozgástól és a sikerélménytől, hogy szeretném még előtte leírni  a történetemet.

Gyorsan kezembe veszem a notebookomat ,  ... igen, jól olvassátok, ... az edzésem ugyanis a nappalinkban zajlott éppen.

Ma a Nárciszok napja alkalmából pici  sárga kitűzőket árusító és pénzadományt gyűjtő fiatalokkal volt teli a város.  A rák ellen küzdő emberekre emlékezünk ezen a napon és néhány euróval az ő életminőségük javulásához járulunk hozzá. Gyakran hangoztatjuk, hogy a pénz nem minden és a nagy általánosságban ez így is van. A rákkal küzdő embernek is elsősorban orvosi ellátásra, szakértői segítségre van szüksége, de a betegség súlytotta  családok gyakran anyagi problémákkal is küzdenek, hiszen  a forrásaik egy jelentős része a beteg családtag gyógyulására és ellátására megy el.

Mióta aktív kereső ember vagyok, a fizetésem egy fix részét olyan alapítványoknak adom, amelyek hasonló családokat támogatnak. Megvan rá a személyes  okom. Nekünk is nagy megkönnyebbülés  lett volna, ha annak idején segítséget kapunk, mikor a szüleim utánam autóztak nap mint nap a kórházba, vették meg a legegészségesebb élelmiszereket a kemoterápia alatt, vagy a méregdrága parókát. Mi nem kaptunk segítséget, állam bácsi  egy év jelképes támogatás után úgy döntött, a rák nem elég nagy nyomorúság és az egy év alatt folyósított  összeget az apukám fizetéséből visszavonta.   Gondolom nem voltunk rászorulók. Egy állatgondozói és egy varrónői fizetés magas lehetett három gyerekre, köztük egy rákosra.  Akkor megfogadtam, hogy én tenni fogok azért, hogy minél kevesebb családnak kelljen ilyen helyzetbe kerülnie.  Erre emlékezem meg én a Nárciszok napján és az év minden hónapjában, amikor megkapom a fizetésem.  Segítsétek pénzadományotokkal ti is a Rákellenes liga, vagy a Dobrý Anjel  alapítványokat!  Nem csak pénzt adtok, hanem időt, teret, lehetőséget ezeknek a családoknak arra, hogy a betegeikre koncentrálhassanak, ne pedig exisztenciális problémákat kelljen oldaniuk.

Vojakovics Friedrich Tímea oldalunkra is már többször írt az endometriózisról, és arról, milyen nehézségekkel kell szembenéznie a betegsége kapcsán. Nagykövet lett. Kiérdemelte, mert őszinte, mert segít, mert harcos. Egy betegségről, fájdalmakról, családjáról, orvosokról és óriási erejéről beszélgettem vele!

Ezen az oldalon kevés szó esik Istenről és hitről. Talán, mert túl intim a téma, s mi akik ide publikálunk úgy érezzük a vallási nézeteink ránk tartoznak..

Talán erről írni az egyik legnehezebb feladat. Ma mégis hadd tegyek próbát!