Klisék helyett azzal kezdeném az összefoglalómat, amely személyes életem titkait óhajtaná nyilvánossá tenni, hogy az év nagy részében azért fohászkodtam, hogy érjen már véget ez a rohadt hosszú, keserű, traumatizáló, szadisztikus év! Legyen már egy új lap, egy új kezdet, egy másik, könnyebb karma, amiben nekünk kisebb veszteségekkel kellene együttélni, amikor nem dózerol le stabilnak tűnő épitményeket a sors (vagy ki miben hisz)! Szóval innen induljunk el Kedves Olvasóm és jussunk el odáig, amikor megszerettem ezt a cunamit, amiben úszni nem tanultam meg, de életben maradtam.

Amikor szembejön velem a kürti kanyarokban és aki ismer, az tudja, hogy igazam van, legalább is abban, hogy én a kürti kanyarokban szembemegyek azzal, ami ott a kürti kanyarokban szembejön velem, egy Range Rover, az, igen, pontosan egy Range Rover, pont itt, a kürti kanyarokban, ahol a mellette található, nevén nem és az ott nem folyó folyóról sem el nem nevezett város egyébbként abban rekorder, hogy itt a legtöbb az egy négyzetméterre eső Range Rover, akkor mindig eszembe jut, miközben a Dáciám alatt az út lassan fut, hogy Range Rovert venni, s azzal nem csak szembe menni naponta kétszer itt a kürti kanyarokban, ahol talán nem csak tizennyolc, hanem húsz kanyar is van, a legjobb befektetések egyike.

Őszintén, én nem gondoltam volna, hogy még egyszer írni fogok egy sort is bármiféle lockdown kapcsán. Múlt év tavaszán még volt bennem közlési vágy, szerettem volna naplózni a megéléseinket, de a kezdeti lelkesedést nagyon gyorsan kiirtották belőlem az olyan pitiáner tényezők, mint a full time homeoffice két iskolás gyerek mellett, akik közül az egyik történetesen elsős volt, a sose elég kajamennyiség, amelyet nekem kellett legyártanom, az extrém sok munkahelyi munka, szorongás, pánik, halálfélelem, gyerekbunyó és társai. Pedig én tényleg jól kezelem a stresszt, bírom a nyomást. Stratégiai helyzetekben pedig kimondottan brillírozok. Akkor is így volt, hiszen az első lockdown  előtt két nappal megérkezett az új mélyhűtőnk, amely a bejelentés pillanatában már megpakolva várt bevetésre, ahogy a fullosan feltöltött kamránk is az egy hónapra elég kajamennyiséggel és a havi menütervvel. Na meg az öt darab egyforma, fekete, menő mackónadrágom a Tchibo webshopjáról, biztosítva ezzel a laza, kényelmes és sportos megjelenést a dolgos otthoni hétköznapokra. Ha tervezni kell, nem vagyok kispályás, gondolom ez mindenkinek lejött.

Ahogy belépett a szobába és ránézett az ágyon fekvő gyerekre, furán ismerős volt a pillanat, érezte, ahogy lassan összeszorul a gyomra, hányingertől remegett, a szőrszálak a kezén reszketve meredeztek, nem mert levegőt se venni, mert tudta, hogy van itt még valaki, lennie kell, ismeri a szagát, felismeri a levegő suhogásából, igen, itt van, újra itt! Aztán mikor közelebb lépett az ágyhoz, látta, hogy az unokája mellett, igen, ott, a felhúzott térde és a hasa mellett gyűröttebb a párna, úgy süpped be, mint ahol most is ülnek éppen, és akkor már nem volt kétség, már csak magát próbálta becsapni, keveset aludt, nincs rajta a szemüvege, túl erős volt a fertőtlenítő szaga, attól érez mindenféle valótlanságot, de közben meg mégis tudta, mi történik éppen, nagyon is jól tudta. Az orvos benyitott,  a gyűrött takaróra pillantott, megállt hirtelen, nem is jött közelebb.