Azt mondta nekem valaki, hogy a várandóság alatt az édesanya megéli az összes félelmét elkerülhetetlenül!
Ki gondolta volna, hogy a második gyermek másik anyává alakít! S ha egy pillanatra gondoltam is erre, szerettem volna erről értesítést kapni, talán egy levelet a facebookos postaládámba, efféle üzenettel: " Kedves Anyuka, értesítem holnaptól elvesszük az életkedvét, a humorát, az egyensúlyi állapotát, de helyette kap farkaséhséget érdektelenséggel és fáradtságot. Ne ijedjen meg, ez csak a 14. hétig tart, aztán lassan el tudja majd viselni a kedvesét és a családját is, sőt néha tud kreatívan gondolkodni! Üdvözlettel: a méhe és a tomboló hormonjai"
Rossz, kezelhetetlen, buta, neveletlen. Ezt gondolják. Már megint ezt gondolják!
Rossz, kezelhetetlen, buta, neveletlen, - mondom el újra magamban, miközben a két gyereket vezetem az autóhoz, patakzik rólam a veríték és olyan üresnek érzem magam, mint már rég nem.
Beszállunk az autóba, némán kapcsolom be a biztonsági öveket, nem nyerítek, nem kiabálok, csak keresem a öv kapcsát, nehéz betalálni reszkető kezekkel.
Ezalatt a gyerek egyenesen a fülembe ordít, amiért nem vettem meg neki a következő hülyeséget, amivel bepróbálkozott.
Rossz, kezelhetetlen, buta, neveletlen, -hallom újra az ítéletet. Olyan érzés, mintha valaki ráolvasná a fejemre az egészet. Leírnak vele engem is, a gyereket is, az egész életünket.
Rossz, kezelhetetlen, buta, neveletlen. Elindulnék, de nem bírom elfordítani a kulcsot. Zsibbadni kezd a jobb vállam, hatalmas nyomás van a fejemben. Sírni kéne, kinyitni minden zsilipet. Csak egy könnnycsepp, mondom magamban, csak egy csepp és elviselhetőbb lesz ez az egész!
Nem szeretem a szállodai játszószobákat, ahogyan a játszóházakat sem.
Igazából egyikkel sincs úgy egy az egyben problémám, inkább az ott uralkodó matriarchális hangulat miatt leszek előbb feszült, majd kimondottan ideges.
Azt gondolom, hogy az efajta gyerektomboldák lényege pont a tombolás, a játék. Egy hely, ahol a gyerek gyerek lehet, visíthat, futhat, ugrálhat (persze mindezt úgy, hogy minden jelenlévő életben maradjon, a delikvenst is beleértve).
Akkor ott kérem nagy a baj. Ma is viszonylagos csend volt odafenn, amíg én robot üzemmódban húztam az igát a konyhában. Ismerve törvényes örököseimet, eléggé aggasztó nálunk az efajta némaság. Most is paráztam miatta rendesen, ezért a biztonság kedvéért megkérdeztem őket, mit csinálnak. A válasz a kérdésemre ez volt: SEMMIT!
Jesszusom! Nem hiszem, hogy van még egy szó, amihez ennyi ( és ilyen szörnyű) jelentést lehet társítani!!!
Nem fogom szépíteni a helyzetet. Hetek óta meg szerettem volna már osztani a gondolataimat Veletek: ki kell már mondanom. Elegem van a gyermekem viselkedéséből, ha imádom őt, akkor is!
Adva vagyok én: az anya, a kedvesem párja, a tesó, a rádiós csajszi, a coach, a rendezvényszervező, az író, a barát, és most már újra tanár is..S ebben a halmazban a legkedvesebb feladatkörrel bíró szerepem az anyai volt. (A múlt idő sem véletlen! Ahogy a sok felkiáltójel sem!)
Azt mondta nekem valaki, hogy a várandóság alatt az édesanya megéli az összes félelmét elkerülhetetlenül!
Április 10.