Időhurok
Az anyaságnak is vannak sötét oldalai, nem csak Darth Vader-nek, ez pedig az idő.
Gondolatok az én-boldogságról
Amikor két évvel ezelőtt megírtam ezeket a gondolatokat a Superwomanatwork nevű blogomra, nem hittem volna, hogy ma, pont ezen a napon ennyire aktuálisak lesznek. Az én-boldogságot, a döntésekért való felelősségvállalást teljes mértékben a nők, anyák szemszögéből gondoltam végig. Akkor még nem is sejtettem, hány férfi is ugyanígy éli meg élete nehéz döntéshelyzeteit. Fogadjátok szeretettel ezt a régebbi írást tőlem.
" Boldog vagyok, mert a gyerekeim, ....
Boldog vagyok, mert a férjem, ...
Boldog vagyok, mert a családom, ... "
Ezerszer hallottam így kezdődő mondatokat, ha családos nővel beszélgettem. Azt a mondtatot viszont, hogy boldog vagyok, mert mindezek mellett a saját létezésem, életem, utam is rendben van és boldoggá tesz, nem. Ezt csak én szoktam hangoztatni, kitűnve, kilógva a sorból, de nem bánom, valahogy küldetésemmé vált az én-boldogság meg az én-idő fogalmak csattogtatása.
A gyereké a bizonyítvány, miért kérkedsz vele a közösségi oldalon?
@neposztoldkiabizonyítványtnematiéd
Az én gyerekem jó tanuló. Hol tényleg jó, hol magához képest jó. Ma már ezt tartom fontosabbnak, hogy a saját határait feszegesse. Persze, közrejátszik az is,hogy Vekerdy generáció vagyok, meg az is,hogy sok elcseszett év áll mögöttünk. Mindennek egyetlen nyertese a testvére, akivel ezeket a hibákat már nem követtem el.
Hagyd a dolgokat megtörténni!
Pénteken babakocsival sétáltam délelőtt a nyári melegben. A kerekek meg megálltak a járda gödreiben, kikerülni sem lehetett ezeket. Azért igyekeztem finoman haladni. A kisfiam ilyenkor moccant egyet és aludt is tovább. Megakadtunk egy pillanatra, közösen, de azzal, hogy én nem tétováztam és haladtam az utunkon tovább, semmi sem történt. Elmúlt az ijedtség, a félelem, s a kicsinek elég volt, hogy feltekint a biztos pontra, ami most az édesanyja, s máris a helyén van minden.
Elgondolkodtam!
Gyurma, szesz, rock&roll
Hajnali 2 óra 37 perc van. Most indítottam el a mosógépet. Igen, most. Amikor tegnap este lefeküdtem, még nem is sejtettem, hogy:
- pár órán belül lesz egy inteligensen ragacsos élményem az ágyban,
- 2 óra 10 perc környékén egy klasszikus és néhány agyi infarktusom, amelyeket lábon kihordok, miután elolvasok egy a gyártó által közölt viccesnek szánt, de provokációnak felfogható használati utasítást,
- leküzdöm magamban azt az ösztönös vágyat, hogy felkeltsem a gyereket és lekapjam így az éjszaka közepén mind a tíz körméről,
- ezt követően egy mély levegő, nó pánik, nó pánik egyperces mantrázás után csak úgy dőlni fog rólam (nem belőlem) a jó kis ötvenes házipálnika szaga.
