Gondolatok az én-boldogságról
Amikor két évvel ezelőtt megírtam ezeket a gondolatokat a Superwomanatwork nevű blogomra, nem hittem volna, hogy ma, pont ezen a napon ennyire aktuálisak lesznek. Az én-boldogságot, a döntésekért való felelősségvállalást teljes mértékben a nők, anyák szemszögéből gondoltam végig. Akkor még nem is sejtettem, hány férfi is ugyanígy éli meg élete nehéz döntéshelyzeteit. Fogadjátok szeretettel ezt a régebbi írást tőlem.
" Boldog vagyok, mert a gyerekeim, ....
Boldog vagyok, mert a férjem, ...
Boldog vagyok, mert a családom, ... "
Ezerszer hallottam így kezdődő mondatokat, ha családos nővel beszélgettem. Azt a mondtatot viszont, hogy boldog vagyok, mert mindezek mellett a saját létezésem, életem, utam is rendben van és boldoggá tesz, nem. Ezt csak én szoktam hangoztatni, kitűnve, kilógva a sorból, de nem bánom, valahogy küldetésemmé vált az én-boldogság meg az én-idő fogalmak csattogtatása.
A gyereké a bizonyítvány, miért kérkedsz vele a közösségi oldalon?
@neposztoldkiabizonyítványtnematiéd
Az én gyerekem jó tanuló. Hol tényleg jó, hol magához képest jó. Ma már ezt tartom fontosabbnak, hogy a saját határait feszegesse. Persze, közrejátszik az is,hogy Vekerdy generáció vagyok, meg az is,hogy sok elcseszett év áll mögöttünk. Mindennek egyetlen nyertese a testvére, akivel ezeket a hibákat már nem követtem el.
Hagyd a dolgokat megtörténni!
Pénteken babakocsival sétáltam délelőtt a nyári melegben. A kerekek meg megálltak a járda gödreiben, kikerülni sem lehetett ezeket. Azért igyekeztem finoman haladni. A kisfiam ilyenkor moccant egyet és aludt is tovább. Megakadtunk egy pillanatra, közösen, de azzal, hogy én nem tétováztam és haladtam az utunkon tovább, semmi sem történt. Elmúlt az ijedtség, a félelem, s a kicsinek elég volt, hogy feltekint a biztos pontra, ami most az édesanyja, s máris a helyén van minden.
Elgondolkodtam!
Gyurma, szesz, rock&roll
Hajnali 2 óra 37 perc van. Most indítottam el a mosógépet. Igen, most. Nincs szuszogás
A nagymamánál alszik a két gyerek. Nincs szuszogás, csak a lelkiismeretfurdalás bújt szorosan mellém. Szorít, nem enged el. Nem beszél, csak képeket vetít az agyamba azokról a mai történésekről, amelyeket másként is meg lehetett volna élni. Hozzánk méltóbban. Kiabálás nélkül, parancsszavak nélkül. Büntetés nélkül.
De ezek mind megvoltak és bár a szoba, az a bizonyos, amelyben (Vekerdy után szabadon) egy ösvénynek is elégnek kellene lennie, hogy én boldog anyuka legyek, a gyerek meg igazi szabad lélek, őserdő maradt, benőtt, fojtogató indákkal teli.
