Kiugrani a saját életemből
Néha szeretnék kiugrani a saját életemből. Mert sok. Mert nem olyan. Mert akkor, abban a pillanatban azt érzem, nem az enyém.Kötelességek végtelen listája egy nap, egy hét, .... valakinek egy élet is.
Én nem akarok és soha sem akartam így élni.
Mindig lázadsz! - mondták nekem, pedig én nem lázadok. Nincs sztrájk, nincs transzparens, mégcsak képletesen se. Ha valami nem tetszik, teszek érte, hogy azon változtatni tudjak.
Mostanában viszont úgy érzem, nem mindenen tudok, nem mindenen lehet, nem mindenen azonnal.
Legyél te is állat!
Most nem az a játék következik, hogy gondolj bele, ha állat lennél, milyen kedves állatka szeretnél lennél, hanem az, amikor igenis emberállat vagy/lehetsz.Felhívásom apropója ama nap dél körüli végkifejlete, amikor is madárénekkel indult a csoda. És én mosolyogva vártam a gyerekeket és készítettem reggelit és sztorizgattam és á, menjetek csak játszani, anya főzmostakarít, de minden jó ígyet éltem és tényleg jó volt. Jó lesz a zöldségleves délre? Neeeeeeeeeeeeeeeeem, húsleves! Már ma? Na nem bánom, legyen! Jó lesz a tészta? Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem, palacsintaaaaaaaaaaaaaaa! Irgumburgum, azt egy órát fogom sütni! Na mindegy, lesz palacsinta! Ma mindent lehet, mert élni jó napja van anyátoknak.
A vadlovakat betörik, ugye???
Fura hasonlat következik, de máshogy nem tudom szemléltetni azt, amit érzek.Van egy falu. Nem messze a falutól harsányzöldben pompázó dombok, sűrű erdők, gyorsfolyású, hidegvizű patakok vannak.
A faluban mindenki rohan, hajt, gürizik, - igyekszik megfelelni, igyekszik beilleszkedni.
S vagy te, aki bár éled ezt az életet, de kívülálóként vagy jelen ebben az egészben, mert tudod, nem ez a te világod. A te világod a dombok közt van, az erdőben, a patakparton. S míg a faluban csak az a tiéd, amit megragadsz, magadévá teszel, megszerzel, belesütöd a húsába a bélyeged, megkötöd, bekeríted, papírod van róla, itt tudod, hogy minden a tiéd lehet, amire csak vágysz.
A faluban mindenki rohan, hajt, gürizik, - igyekszik megfelelni, igyekszik beilleszkedni.
S vagy te, aki bár éled ezt az életet, de kívülálóként vagy jelen ebben az egészben, mert tudod, nem ez a te világod. A te világod a dombok közt van, az erdőben, a patakparton. S míg a faluban csak az a tiéd, amit megragadsz, magadévá teszel, megszerzel, belesütöd a húsába a bélyeged, megkötöd, bekeríted, papírod van róla, itt tudod, hogy minden a tiéd lehet, amire csak vágysz.
Ebbe a gazdagságba jársz "megszökni". Leveted szürke egyenruhád, felveszed királyi köntösöd.
Négy éve fénnyel jött a kislányom!
Megfogtam a kis testét, és úgy éreztem csak rá vártam!
Hosszan figyeltem a napsugarakat, amelyek akkor cirógattak bennünket. Nem volt már senki, aki számított volna, abban a pillanatban eldőlt a sorsom, és rettenthetetlenül egyesültem vele.
Ez a fotó hat órával a születés után készült, az első fürdetés után.
Tündér szeretnék ma lenni!
De bizony! Ma kimondottan, a valóságban pici szárnyakkal vergődő parányi tündér szeretnék lenni, s besurranó, meglapuló, halk várakozásban maradnék a lányom mellett! Ma nagyon szeretnék örzője lenni, most másképp...mert ma újrakezdi máshol az ovit, pedig csak három és fél éves.
