A vadlovakat betörik, ugye???
Van egy falu. Nem messze a falutól harsányzöldben pompázó dombok, sűrű erdők, gyorsfolyású, hidegvizű patakok vannak.
A faluban mindenki rohan, hajt, gürizik, - igyekszik megfelelni, igyekszik beilleszkedni.
S vagy te, aki bár éled ezt az életet, de kívülálóként vagy jelen ebben az egészben, mert tudod, nem ez a te világod. A te világod a dombok közt van, az erdőben, a patakparton. S míg a faluban csak az a tiéd, amit megragadsz, magadévá teszel, megszerzel, belesütöd a húsába a bélyeged, megkötöd, bekeríted, papírod van róla, itt tudod, hogy minden a tiéd lehet, amire csak vágysz.
A faluban mindenki rohan, hajt, gürizik, - igyekszik megfelelni, igyekszik beilleszkedni.
S vagy te, aki bár éled ezt az életet, de kívülálóként vagy jelen ebben az egészben, mert tudod, nem ez a te világod. A te világod a dombok közt van, az erdőben, a patakparton. S míg a faluban csak az a tiéd, amit megragadsz, magadévá teszel, megszerzel, belesütöd a húsába a bélyeged, megkötöd, bekeríted, papírod van róla, itt tudod, hogy minden a tiéd lehet, amire csak vágysz.
Ebbe a gazdagságba jársz "megszökni". Leveted szürke egyenruhád, felveszed királyi köntösöd.
Négy éve fénnyel jött a kislányom!
Megfogtam a kis testét, és úgy éreztem csak rá vártam!
Hosszan figyeltem a napsugarakat, amelyek akkor cirógattak bennünket. Nem volt már senki, aki számított volna, abban a pillanatban eldőlt a sorsom, és rettenthetetlenül egyesültem vele.
Ez a fotó hat órával a születés után készült, az első fürdetés után.
Tündér szeretnék ma lenni!
De bizony! Ma kimondottan, a valóságban pici szárnyakkal vergődő parányi tündér szeretnék lenni, s besurranó, meglapuló, halk várakozásban maradnék a lányom mellett! Ma nagyon szeretnék örzője lenni, most másképp...mert ma újrakezdi máshol az ovit, pedig csak három és fél éves.