Krisztina mai bejegyzésében megemlített engem és a lányaimat egy gondolat erejéig, mikor a kórházban a színtelen, kiszürkült,  elhagyott babáról mesélt. 

Bővebben

• Nyomtatás
• E-mail

Visszaszámlálás...12 nap karácsonyig, másfél hónap a nagylány szülinapjáig, két hónap Pasim születésnapjáig(kerek lesz), na és kb. ugyanekkortól érvényes a piros jelzés és bármikor indulhat a gyerkőc egy csákánnyal kifelé...

Lehetséges, hogy a kisfiam kapával a kezében fog születni, mert egyre gyakrabban érzem, hogy alagutat ás magának...Főleg akkor ciki ez, ha társaságban vagyok és még meg sem tudom simítani a helyét( a babám az érintésre általában abbahagyja amit épp csinált), mert a köldököm alatt jó húsz centire teszi ezt...Lehet mások eme hely érintgetése után azt gondolnák, enyhén perverz vagyok!!!

A kisbaba várása hozott néhány változást az életemben.

Azt mondta nekem valaki, hogy a várandóság alatt az édesanya megéli az összes félelmét elkerülhetetlenül!

Ki gondolta volna, hogy a második gyermek másik anyává alakít! S ha egy pillanatra gondoltam is erre, szerettem volna erről értesítést kapni, talán egy levelet a facebookos postaládámba, efféle üzenettel: " Kedves Anyuka, értesítem holnaptól elvesszük az életkedvét, a humorát, az egyensúlyi állapotát, de helyette kap farkaséhséget érdektelenséggel és fáradtságot. Ne ijedjen meg, ez csak a 14. hétig tart, aztán lassan el tudja majd viselni a kedvesét és a családját is, sőt néha tud kreatívan gondolkodni! Üdvözlettel: a méhe és a tomboló hormonjai"

Rossz, kezelhetetlen, buta, neveletlen. Ezt gondolják. Már megint ezt gondolják! 

Rossz, kezelhetetlen, buta, neveletlen, - mondom el újra magamban, miközben a két gyereket vezetem az autóhoz, patakzik rólam a veríték és olyan üresnek érzem magam, mint már rég nem.

Beszállunk az autóba, némán kapcsolom be a biztonsági öveket, nem nyerítek, nem kiabálok,  csak keresem a öv kapcsát, nehéz betalálni reszkető kezekkel.

Ezalatt a gyerek egyenesen a fülembe ordít, amiért nem vettem meg neki a következő hülyeséget, amivel bepróbálkozott. 

Rossz, kezelhetetlen, buta, neveletlen, -hallom újra az ítéletet. Olyan érzés, mintha valaki ráolvasná a fejemre az egészet. Leírnak vele engem is, a gyereket is, az egész életünket. 

Rossz, kezelhetetlen, buta, neveletlen. Elindulnék, de nem bírom elfordítani a kulcsot. Zsibbadni kezd a jobb vállam, hatalmas nyomás van a fejemben. Sírni kéne, kinyitni minden zsilipet.  Csak egy könnnycsepp, mondom magamban, csak egy csepp és elviselhetőbb lesz ez az egész!