Sokan szeretnénk több időt tölteni telefon nélkül, messze a képernyőtől, de ez egyáltalán nem olyan könnyű, mint ahogy elsőre tűnik.

Molnár Ildikó Mint két tojás című ikersztorijának második részében az első évről mesél nekünk. Az első részt IDE kattintva olvashatjátok el.

Négy napot töltöttünk csak a kórházban, nagyon haza akartam menni. Gyalog mentem le a hetedik emeletről, mert még a liftet se bírtam kivárni. Óvatosan lépkedtem, nem természetesen, kicsit oldalazva, így pár napig még minden gondom mellé beszereztem egy kis izomlázat is a vádlijaimba. Az első hetek nagyon nehezen teltek, de gondolom ez normális egy gyerek esetén is. Meg kell szoknunk egymást, az új helyzetet.

Ádvent második vasárnapján háromnegyed háromkor kelek. Hallkan surranok végig a szobákon, le a lépcsőn, majd a konyha és a nappali közt félúton megállok.

Az este levetett ruhadarabok a földön, a kanapén.  Egy stikában elmajszolt csoki papírjait vélem felfedezni majdnem elég gondosan elszúrva. A vizespohár a tévé előtt, a mandarin héja a konyhaasztalon.

Kezdődik. Minden évszakban megtalálom a szépet, de a december akkor is az abszolút kedvencem.

Szerintem elképesztően fontos, hogy az apaságot megéljük. Ott kell lenni, csinálni kell. Egyedül, úgy, hogy a másik munkában van. Konkrétan kötelezővé tenném!