,,Elég! Nincs több cici, vége...! Nem adom!" Ilyen mondatokat sziszegtem dühösen leggyakrabban az elmúlt hónapokban, miután a fiam éjjelente óránként ébresztett egy újabb anyatej adag reményében. Most lesz 18 hónapos és úgy döntöttem, nem szoptatom tovább. De ezt még leírni is nehéz, mert kettős érzések harcolnak bennem. Ostorozom magam, amiért legalább két éves korát nem várom meg, másrészt érzem, már túl nehéz nekem!
Ugye ismeritek a napi rutint? Felkelsz, kávé, (a barátod már vár reád), pörögsz ezerrel. A gyerkőc meg eszik-iszik, játszik, sír és termel. Nem GDP-t, hanem pelustartalmat.
Van, aki azt mondja, az anyák napja is csak egy nap, meg egyébbként is, - apák napja, fák napja, víz, föld, pénz és minden egyéb világnapja is van már manapság. Mitől másabb ez az nap mégis, mint a többi?
Ez a nap semmitől se más. Egy a 365-ből.
Az anya is ugyanolyan családtag, mint az apa, a nagyi, az unokatesó, a nagybácsi.
Eszter fogalmazást ír rólam. Ilyenkor ugye minden szülő kíváncsi arra, mely tulajdonságai ragadják meg leginkább a csemetéjét és miért tartja őt különlegesnek.
Én is várom a felsorolást, mely szerint fáradhatatlan vagyok, segítőkész, aktív, megmentem és vállamon cipelem az egész világot, mire Eszter megkérdi:
- Az belső tulajdonság, hogy az én anyukám sokat pihen???
Néhány napja egy nyilvános helyen két nő között elhangzó beszélgetésre figyeltem fel. Egy részét cenzúra nélkül közlöm:
"Megkérdezte "azuram" mi kellene nekem idén anyák napjára! El is mondtam ám neki, miközben a legkisebb a csöcsömet rágta, ma már vagy huszadszorra, ami olyan szinten lóg már, hogy a melltartó sem tartja a helyén. Közben a középső lehúzta a gatyámat, amelyből kilátszott a tundra bugyis cellulitídás valagam, mert az meg épp hisztis rohamára akarta felhívni a figyelmem. A harmadik a játszótéren üvöltözik rám, hogy "níííízd már anya egyedül is tudom magam lökni a hintán". Nem mintha ez nagy szám lenne egy öt éves fiútól, de azért nem küldtem melegebb éghajlatokra, akár repülve is, ha már tudja magát hintáztatni! Na ekkor mondtam az én kedvesemnek, hogy fogd meg a gyerekeket, vidd ahova akarod és engem hagyjatok egy doboz fagyival a tévé előtt punnyadni, legalább egy napig, valamilyen IQ ligh sorozat előtt. Oszt el vagyunk rendezve!"